Ölj meg, vagy Szeress /Harry Styles - HU/

8. Game on

"Lélegzetem elállt egy pillanatra, hiszen mindennél jobban szerettem volna megtudni ki ő, de nem tartottam esélyesnek, hogy én ezt egyedül ki tudnám deríteni. Az ég fele pillantottam, majd folytattam utam, de a következő lépcsőn valami csúszósra léptem, így egyensúlyomat elvesztve elborultam és rengeteg ütés után minden elsötétült előttem."

- Sky... Sky! - szólítgatott Harry de úgy érzékeltem hangját, mintha egy kút mélyéről kiabálna nekem. Apró ütéseket éreztem arcomon, majd óvatosan, résnyire kinyitottam szemeimet. - Gyerünk már Hófehérke, nem nyeltél mérgezett almát - hangján apró szórakozottságot éreztem, így szemeimet igyekeztem minnél nagyobbra nyitni.

- Ha haldokolnék egy ilyen szép esés után, akkor is rajtam szórakoznál? Hol maradna a hét törpém és a csókom a hercegemtől? - apró mosoly kúszott arcomra, tudtam, mi lesz a válasza.

- Ez természetes, még táncot is lejtenék fölötted. Vagy rajtad, nem tudom mennyire lennék morbid - halkan felnevetett, majd kezét nyújtotta, amibe belekapaszkodva óvatosan felálltam. - A hét törpédet nem tudnám ide varázsolni sajnos. 

- Kedves vagy Styles, érzem, hogy szeretsz - böktem meg mellkasát, majd hajamba túrtam és megigazítottam szénaboglyára hasonlító bozontot a fejemen. 

- Ezért szeretsz, a hercegtől származó csókodat viszont bármikor megkaphatod - kacsintott rám, majd finom, gyors csókot nyomott ajkaimra. - Viccet félre téve láttam, hogy már kezdesz magadhoz térni és most szerencsére semmid sem vérzett. Meg olyan nagyot azért nem eshettél...

- Elájultam! Az már csak nagy esésnek számít... - mentettem ami menthető, de ő csak megforgatta szemeit és egy gúnyos mosoly után ajkaiba harapott. 

- Persze, mert megint megijedtél. Rájöttem! Más csaj ma fél sikít, te viszont hanyat vágódsz áltó helyedben.

- Ez nem igaz! A múltkor megbotlottam, most pedig megcsúsztam. Nem én tehetek róla, hogy a szerencsétlenségek csak úgy vonzanak magukhoz, mint egy mágnes - durcásan melleim előtt összefontam karjaimat és hátat fordítva neki elindultam a Nathalie felé. Harry jóízűen felnevetett mögöttem, majd csendben követett. 
Nem kérdezett semmit. Sem azt, hogy mit kerestem itt, sem azt, hogy hogyan történt mindez. Nem tudom hogy sejtette-e, vagy csak úgy érezte ha fontos elmondom neki, de felettébb hálás voltam a gesztusért. A szívemhez nőtt ez a kis idióta, nem szeretném őt elengedni -valószínűleg soha. 

Hamar visszaértünk a szállásunkra, ahol a szobánkat elfoglalva még beszélgettünk egy kicsit, majd Harry úgy döntött, ideje aludni. Jó hamar elment a kedve az élvezetektől, de most kivételesen nem is bántam. Janel járt a fejembe.
Létezik, hogy ennyire félre ismertem volna a barátnőmet? Vagy titkol előlem valamit. Az egészbe az a legérdekesebb számomra, hogy mindig is utálta Christ, egyszerűen a megvető pillantásokon és a szánakozó, csipkelődő mondatokon semmi más nem volt köztük, legalábbis tudomásom szerint nem. 
Meg voltam zavarodva, nem tudtam mit kellett volna tennem, így inkább az alvás mellett döntöttem. Ha kipihenem magam, holnap újult erővel és fantasztikus gondolatokkal kezdhetem a szombati napomat. 

Reggel madárcsicsergésre keltem, amitől máris sokkal jobb kedvem lett, mindent pozitívabban láttam. A gyors, közös "ágyba-reggelink" után Harryvel úgy döntöttünk utunk pár órára külön válik, ugyanis neki Louval volt egy kis elintéznivalója, nekem pedig Nathalie ígért egy csodálatos masszázst. Persze ő is csak "vendég" most mint én, a munkát profik végezték.
Akár órákig el tudtam volna viselni ezt a csodálatos kényeztetést, de kedvem szegte, mikor Janel trappolt be dühösen a terembe. Fejemet felemeltem, majd gyönyörű zöld szemeibe néztem, azok viszont lángoltak a haragtól és csalódottságtól.