Ölj meg, vagy Szeress /Harry Styles - HU/

3. Az álarcosbál

2017.07.07.

Sötét volt, alig láttam mi van körülöttem. Mindenütt fák vettek körül, közöttük rohantam. Olyan gyorsan szedtem a lábaimat amennyire csak tudtam, hogy a zaklatóm utol ne érjen.
Az egyik széles fa tövében megbújtam. Leguggoltam és csendesen vártam, hogy eltűnjön, csak a saját szapora lélegzetvételemet hallottam.
A lépések mögülem megszűntek, így fejemet kidugva a fa mögé néztem. Nyugodtan vettem tudomásul, hogy eltűnt ezért úgy döntöttem felállok. Tenyereimet a hideg talajnak támasztottam, majd miközben próbáltam kiegyenesedni, egy sötét alakot láttam meg magam előtt. Hangos sikítás szakadt ki belőlem, majd újra rohanni kezdtem. Nagyjából négy perce futhattam, mikor megbotlottam egy hatalmas farönkbe. A térdeimre estem, amikből éreztem, hogy csordogálni kezd a vér. Az oldalamra borultam fájdalmamba és az ég fele néztem, mikor felém tornyosult a sötét alak.
Kifújtam az összes levegőt amit magamban tartottam, ő pedig előhúzott egy hatalmas kést és felém emelte.
Én pedig csak... feladtam.

Remegve riadtam fel szörnyű álmomból.
Álom volt... Igen, az volt. Nyugodj meg Skyler, semmi baj, ez nem történt meg, csak a képzeleted játszik veled.
A telefonom képernyőjére pillantottam.
6:53. Ideje lenne készülődnöm.
Negyedik napja, hogy megkaptam az üzenetet és a zaklatóm azóta egyszerűen eltűnt.
"Olyan gyönyörű vagy
"Őszintén sajnálom, hogy nem maradhatsz életben Price miatt."
Még most is a fejemben zengtek ezek a szavak, nem tudtam őket kizárni a gondolataimból egy pillanatra sem.
Próbáltam elfelejteni vagy nem tudomást venni róla, de nem sikerült, nem tudtam elengedni. Janel velem aggódott és nem igazán szeretett magamra hagyni még a munkahelyen sem, ugyanakkor azt sem szerette volna ha Chris a közelembe van az elmúlt időszakra való tekintettel.

Reggeli teendőim után lesétáltam a konyhába ahol barátom a pultnak támaszkodva nézett maga elé.
Mellé sétálva elvettem egy tiszta bögrét a pultról és a megmaradt, már lefőtt kávét beleöntöttem.
- Baj van? - törtem meg a kettőnk között lévő csendet, de ő csak megrántotta vállait és felém pillantott.
- Nem értelek. Már négy éve együtt vagyunk, de már mintha csak barátok lennénk. Úgy bánsz velem mint egy haverral, sőt néha mint egy idegennel. - Kifújta a levegőt szemeit pedig idegesen összeszűkítette és teljes testével felém fordult. - Mi bajod van Skyler? Mi az Isten történt veled?
- Velem minden rendben, nincs semmi bajom - feleltem, majd indultam volna el a másik irányba de ekkor vállaimnál fogva visszarántott és mélyen szemeimbe nézett.
- Az a rohadt munka, a hülye futás és a kis barátnőd minden idődet elveszi - megszorította vállaim ami borzasztóan fájt, felszisszentem - vagy talán van valakid? Mondd el, ha van!
- Chris ez fáj - szűrtem fogaim között.
- Válaszolj már! - Kiabált rám, mire összerezzentem.
- Nincs! Senkim sincs, hogy lenne ha Rád sincs időm? - emeltem fel hangom mire elengedett, a bögrét pedig kitépte kezeim közül és a falhoz vágta.
- Leszarom, csinálj amit akarsz. Nem az a régi Skyler vagy akivel én összejöttem. Húzzál dolgozni és kezdj magaddal amit akarsz. - Kiabálta majd elviharzott mellettem.
Ott álltam a pultnak támaszkodva, remegve és a sírógörcs kerülgetett. Hogy teheti ezt velem? Ez nem Ő! Szívem szinte szétszakadt mellkasomban a csalódottságtól.
A telefonom rezegni kezdett farzsebembe, majd mikor előhúztam onnan, egy üzenet fogadott:

Jan: Minden oké? Nem írt az a szemét?

Én: Az a szemét nem írt, de ez a másik nem hagy létezni.

Jan: Csodás, rúgd tökön. Megyek érted, öt perc és ott vagyok.

Tényleg így lett, hamar megérkezett majd a munkahelyre is időbe beértünk.
A munkaidő gyorsan eltelt.
Az íróasztalánál ülve beszélgettünk az esti programokról, mivel egyikünk sem szerette volna otthon tölteni az éjszakát. Janel félt miután elmeséltem neki az álmom és Chris viselkedését is.
- Mi van ha ezeket Chris írja azért, hogy így szakítson? - gyártott újabb elméletet barátnőm.
- Ha így van akkor hagyja abba és dobjon ki nyíltan. Nem kellene a szívbajt hoznia rám. Egyébként lehetetlen. Az első üzeneteknél ott feküdt mellettem és aludt, ráadásul minek hazudna ilyet magáról? - döntöttem fejemet az asztalnak, majd az agyam ismét kattogni kezdett azon, mégis ki zaklathat.
- Lehet időzítős SMS! De hagyjuk a francba. Ma álarcosbál lesz a Nathalie-ba, ott a helyünk! - Csapott az asztalra a szőke lány majd elém dobott két belépőjegyet amit a legfelső fiókjából halászott elő.
- Honnan van neked ilyen protekciód? - Kerekedtek ki szemeim.
Ezekre a rendezvényekre nagyon kevesen juthattak el, leginkább csak a gazdagok körében lévő személyek.
- Ismerem a tulajt - kacsintott, nekem pedig kikerekedtek szemeim.
- Nathalie Stylest?
- Bizony! Régóta jóban vagyunk, imádom azt a csajt, annyira laza és jó fej! - lelkendezett. Mindig ilyen, ha egy jó barátjáról beszél.
- Akkor te ismered Harryt is, igaz? - kérdésemre szemöldökei felszaladtak homlokán, arcára pedig pimasz mosoly ült ki.
- Na már egyből a nőcsábász, nagy hírű Styles tesó jön szóba! Csak tudnám te honnan ismered... - kacsintott, mire egy tollat dobtam hozzá.
- Nem ezt kérdeztem... - durcásan dőltem hátra a székemben.
- Ismerem, nyugi. Ő is ott lesz, sőt, a kis bongyi a kísérőm, mivel nem találtam mást ilyen rövid idő alatt, Nath pedig ragaszkodott hozzá. Szereti kézben tartani a dolgokat.
- Remek, nekem is szerzel egy kísérőt valahonnan? - irigyeltem kicsit Janelt. Aranyos srácnak tűnt ez a Harry fiú, egészen kis cuki arca volt, szép zöld szemekkel, kedves mosollyal, kis gödröcskékkel...
- Kerítünk valakit, na de menj haza készülj el, 7-kor indulás! - Csapott ismét az asztalra mire én ijedtemben megugrottam, de ő csak hangosan kinevetett.
- De én akkor szoktam futni - feleltem halkan, mire megforgatta szemeit.
- Minek ennyit szaladgálni minden nap? Ráadásul olyan gyors vagy, soha nem értelek még utol.
- Tudod, úgy érzem, hogy hiába futok olyan gyorsan ahogy csak tudok, a jövőm elől így sem menekülhetek el. Pedig olyankor mindig úgy érzem, ez lenne számomra az egyetlen kiút... - Fejemet lehajtottam, majd ujjaimat kezdtem el babrálni, barátnőm erre semmit nem mondott ezért pedig nagyon hálás voltam neki.