korház

7.1K 247 7
                                    

Dominik szemszöge

A kórházban ébredtem. Minden fehér. Belőlem csövek lógtak. Infúzióra voltam kötve. Be voltam kötözve. Le ellenőriztem, hogy minden végtagom meg van és tudom is mozgatni őket. De a húgom??

- fiam.-hallottam meg a faterom hangját.
- Dzseki- ennyit bírtam kinyögni
- műtik. A láb nagyon sújosan megsérült. Lehet....Lehet hogy amputálni kell....- mondta Tamara sírva.

Jézusom! Ha bármi baja lesz azt nem bocsátom meg magamnak.... 

Hogy félek-e?    Igen rettetek hogy valami baja lesz.

             Kb 3 órája lehetett bent...

Begördült a szobába egy ágy. Amin a húgom volt. Jézusom.....

Egy szót sem tudtam kinyögni. A lába....   Rengeteg cső lógott ki belőle...
Be volt kötve. Nem amputálták. Istenem köszönöm.

- mi történt?- kérdezte Tamara
- a lába szilánkosra tört. Lehet, hogy soha többé nem fog tudni lábra állni. Van rá esély hogy mankó és tolószék nélkül tudjon menni, de nagyon kevés. Sajnálom. Ha a lánya nem rántja el a kormányt akkor biztos hogy  a fia meghalt volna. Asszonyom.-mondta mire Tamara még jobban elkezdett sírni.
- de gyógytornákra muszáj lesz járnia.- mondta azzal kiment.

Tamara csak sírt. Apám ölelgette. De akkor is .

Mindenért én vagyok a hibás..

Miért akartam én is edzeni?
Mi a frászért voltam azzal a ringyóval?
Istenem. Igen maga oda fönt, miért büntetsz így ? Miért?

Eltelt egy nap. Se szó se beszéd se semmi. Dzseki nélkül semmi.

Engem már kiengedtek a kórházból.

Miért nem én fekszek azon a kibaszott ágyon a húgom helyett?

Ott voltunk végig mellette.

Kinyitotta a szemét. Mind a hárman néztük Őt.

- kicsim - mondja Tamara. Dzsekin volt lélegeztető maszk. Nem tudott válaszolni, de szerintem nem is akart.

Ránézett a lábára majd az anyjára.

- kicsim a lábad szilánkosra tört. Majdnem amputálták,de nem. Ráfogsz tudni állni kicsim. Hallod? Sikerülni fog

- Persze amikor apámmal voltunk még akkor is ezt mondtad. És még több mint 2évig türted. Nem is vetted észre hogy tönkre tettem magam. Még sem kérdezted hogy vagyok. -  sírt. Az anyjával együtt.

- Minden rendben lesz.- mondta az anyja.

Én is sírtam a mellék helységben. Ezaz Dominik sírjál te vagy aztán a férfi....

Nem tud többet lábra állni merevítő és mankó nélkül...
Vagyis Van rá egy icipici esély nem? Az is valami.....

Mostohabátyó ( Befejezett) Where stories live. Discover now