A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.2⭐

Visszamentünk a házba és leültünk. Vártuk, hogy Tom megjöjjön. A biztonság kedvéért a pálcám nálam maradt.. hallottam róla dolgokat, de nem hittem el.. bár azért most félek..

Hallottam a zár kattanását.. megjött.. aztán annyit láttunk, hogy bejött egy vadidegen 19-20 éves lánnyal a házba.

-Te szemét. -álltam fel.. most értettem meg miért fog el mindig rossz érzés és, hogy miért nem tudok aludni sokszor.

-Szivi ő az.. únokahúgom. -mondta.

-Persze Tom.. persze, de tudod mit. Én ezt nem folytatom. -levettem a gyűrűt és a kezébe nyomtam. A csaj lelépett.

-Azt mondod szakítasz?! -emelte rám kezet. Hogy képes erre?!
Nem ilyedtem meg. Apu és Mason mögém álltak, de mutattam nekik, hogy ne.
A pálcám a torkának szegeztem mire elkezdett röhögni.

-Ne röhögtess már. -mondta gúnyosan. -A gyerek játékával akarsz megijedzteni?!

-Oh édes. Ez gyerekjáték neked?! -vigyorodtam el úgy ahogy régen mikor Dracot idegesítettem.. végre önmagam vagyok.. -Srupor. -mondtam és Tom elrepült.

-M..mi volt.. ez?! -parázott.

-Oh.. lehet elfelejtettem említeni, hogy.. boszorkány vagyok.. de sebaj.. -vigyorogtam gúnyosan.

-Vagy békén hagyod a lányomat vagy nem lesz jó vége. -mondta még apu aztán kitöröltük az emlékekből a boszorkány dolgot. Aztán újra szakítottam vele. És megint.. csak most apuék lefogták. Hihetetlen, hogy kezét emel rám..

-Menjünk inkább. -mondtam sírva mert eléggé megijedtem.
Kifelé még láttam azt az embert és aztán elindultunk haza.
Tíz perc alatt otthon voltunk.. nagyon rég utaztam repülő autóban..

Hazaértünk és minden cuccal együtt bementünk a házba.

A baba ágyat apuék fent megcsinálták a szobámba aztán még felvittem a többi cuccot.

Mikor mentem le Scorpius szaladt oda hozzám.

-Anyaa mikor megyünk haza?! -kérdezte. Én az ölébe vettem és elkezdtem mondani neki.

-Ez az új otthonunk. Többet nem leszünk Tomnál. -mondtam.

-Miért? -kérdezte.

-Mert Tom csúnya és gonosz.. és nem szeretném, hogy neked rossz legyen. -mondtam.

-Oké, de hol alszunk? -olyan aranyos. Annyira hasonlít az apjára.

-Nézd. -mutattam meg neki a szobánk. -Itt jó lesz? -kérdeztem mosolyogva.

-Igennn. -Scorpius sosem szerette Tomot.. vagyis nem nem szerette csak valahogy nem szimpatizált vele.. de mostmár tényleg mindent megértettem.

Segítettem vacsorát csinálni mivel arra még Masonék is maradnak.
Mikor már nem kellett segíteni megint elloptam a kis Lilyt. Imádom a gyerekeket. És persze Scorpiust is.

-Gyertek! Kész a vacsora! -szólt anyu.

-Gyertek kicsikéim. -vettem az ölembe Scorpiust és Larát. Mind a ketten olyan kis könnyűek..

Lementünk és mind az asztalhoz ültünk.

Enni kezdtünk és közbe beszélgetni.

-És apu, hogy megy a munka? -kérdeztem a tanácsra gondolva.

-Sok a papír.. -mondta szomorúan.

-Oh.. kikkel van megint probléma? -kérdeztem.

-Titkosított. -válaszolta kúrtán.

-Na és bátyus neked milyen a minisztérium? -néztem rá mosolyogva. Mivel ugye Liv otthon van a kicsivel.

-Jó csak rengeteg a túlóra.. -mondta.

-És neked mizu a munkával? -kérdezte Liv.

-Nemrég mondtam fel.. valahogy nem megy nekem ez a mugli dolog. -mondtam ki őszintén.

-Mi az a mugli? -nézett értetlenül Scorpius.

-Majd ha idősebb leszel kicsim. -simohattam meg kis kezecskéjét.

Ezek után Masonéknek menni kellett ezért elbúcsúztunk.

-Sziasztok! Vigyázzatok magatokra. Majd írjatok! És Alex el ne felejtsd mert kinyíltak! -nevettem majd elköszöntünk.

A búcsú után összeszedtem az én kis tökmagomat. Megfürdettem és mentünk aludni.

-Anyuuu aludhatok ma veled? -kérdezte.

-Persze. -öleltem meg.

Lefeküdtünk aludni mikor Scorpius megszólalt.

-Anyuu nekem ki azs apukám?! -kérdezte meg azt amire még legalább két évig nem számítottam.