A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.7⭐

*Scarlett sz.sz.*

Engem eléggé megviselt a dolog és ahogy látom Scorpiust is.
Két nap telt el. Nem akartam még találkozni vele. Annyira hihetetlen a dolog.

-Anyuuu vigyél el hozzá... -kérlelt.

Én csak sóhajtott ám egyet. -Jó.. -néztem a kis szőkére.

-Anya elviszem Scorpiust Cissyhez. Nemsokára jövök. -mondtam és elindultunk.
Imádok a kis csöpséggel sétálni.

Oda értünk és bekopogtam. Narcissa nyitott ajtót.

-Drágáim! -ölelt meg előbb engem aztán Scorpiust. -Gyertek be. -besétáltunk a házba ahol már a szőke is ott volt. Annyira furcsa így.

-Scorpius kérte, hogy hozzam el. -mondtam.

-Papaaaaaa. -szaladt oda.

-Itt hagyhatom pár órára?

-Persze. -mondta a szőke.

-Nekem mennem kell. Cissy kint beszélhetnénk? -kimentünk és Narcissa kérdőn rám nézett.

-Annyira nehéz.. -néztem rá szomorúan.

-Tudom kicsikém.. -ölelt meg. -Tudom, de még mindig szeret.

-Tudom... Csak időre van szükségem..

-Én ezt megértem..

Elköszöntem Cissytől és hazamentem. Elgondolkodtam rajta, hogy folytatnom kéne amit elkezdtem. És tovább megyek.. sárkányokkal akartam foglalkozni.. és lehet meg is valósítom..

Pár óra múlva mentem is Scorpiusért.

-Szia kicsikém. -vettem az ölébe mosolyogva.

-Sziaaaa -vigyorgott.

-Milyen volt? -kérdeztem.

-Supiiiiiii -nevetett. -Apuci nem jöhet velüünk? -biggyesztette le cukin ajkait.

-Ez anyán múlik. -lépett mellém Draco. Mélyen a szemembe nézett. Úgy éreztem magam mint amikor még a Roxfortba jártunk.

-Vacsorára eljöhetnél.. -mondtam hallkan. Az agyam nem akarta, de a szívem mást mondott.

-Rendben. -ölelt meg minket. Ez már annyira hiányzott.

Hazamentünk és szóltam anyunak, hogy vacsorára van +1 fő.. hiába kérdezgetett nem mondtam el ki az.

***

És itt a vacsora.. Draco mikor megérkezett kaptam tőle egy szál vörösrózsát... Még mindig emlékszik...

-Szia.. -köszöntem hallkan.

-Szia. -mosolygott.

-Gyere be. A többiek már az ebédlőbe vannak. -motyogtam.
Bementünk az ebédlőbe és mindenki ledermedve nézett.

-Ez.. lehetetlen.. -nézett Mason.

-Nem az.. -mondtam és mind leültünk az asztalhoz.

Draco mindent elmondott vacsora közben.. hogy szerinte, hogy maradt életben és, hogy miért nem tudott előbb keresni.

Masonéknek a kis Lily elkezdett sírni. Valahogy mind tudták, hogy majd én intézkedem...
Az ölembe vettem Lilyt és úgy sétálgattak vele az evédlőben. Draco pedig mosolyogva követett a szemével.
Többször találkozott a tekintetünk és akkor mindig elmosolyodtam. Annyira aranyos volt ahogy figyelt.

Vacsora után mindenki ment a dolgára. Én azt figyeltem ahogy Draco és Scorpius játszanak. Örülök, hogy ennyire jól elvannak.

-Tudom, hogy mennyire nehéz most neked. -szólalt meg mikor Scorpius felment valamiért. -Csak szeretném, hogy tudd én szeretlek titeket és rám bármiben számíthattok. -mondta. Ên nem bírtam tovább. Sírva a nyakába borultam.

-Annyira hiányoztál. Szükségünk van rád.. kérlek ne menj el. -zokogtam.

-Maradok szerelmem... -simogatta a hajamat mire Scorpius lejött.

-Anyaa mi a baj? -kérdezte ijedten.

-Mostmár semmi kicsikém. -öleltük meg őt.

-Annyira szeretlek titeket. -súgta a szőke.

-Én is szeretlek titeket. -mondtam mosolyogva.

***

-Draco nem maradsz itt? -kérdeztem.

-Ha nem zavarok.

-Te sosem zavarsz. -öleltem meg.
Felvittük Scorpiust mert elaludt és mi is lefeküdtünk aludni. Annyira hiányzott már Draco... Ilyen jól nemtudom mikor aludtam utoljára..

-Jó reggelt. -mosolyogtam a szőkére.

-Jó reggelt. -motyogta.

-Scorpiust el kéne vinnem az óvodába. Jössz velünk vagy megvársz itt? -kérdeztem.

-Megvárlak. -puszilta meg az arcom.
Elkészítettem a kis törpét és elvittem az óvodába. Tudom nem kéne járnia, de ennyi nyugalom nekem is kell.