A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.4⭐

-Cissy mondanom kell valamit.. -néztem rá.

-Mond csak szívem. -tekintete aggódóra váltott.

-Kb. Egy és fél hete jöttünk el Tomtól.. és azon a napon láttam egy embert.. egy embert aki halálosan hasonlított Dracora.. utána pár napra eltűnt és megint.. csak akkor anyuéknál.. -kezdtem.

-Nem csak te láttad. Volt, hogy rendszeresen sétált el a kúria előtt.. -mondta.

-Tudom, hogy képtelenség meg minden, de nem lehet, hogy visszajött.? -néztem rá.

-Szerintem csak a képzeletünk játszik velünk szívem.. nemsokára négy éve lesz annak, hogy elment... Csak sokat foglalkozunk vele. -mondta.

-Lehet... Két éve nem voltam kint hozzá.. tudnál vigyázni Scorpiusra? Csak egy órát.. -mondtam.

-Persze. De vigyázz magadra. -mondta.

-Rendben.. Scorpius kicsim maradj itt a nagyival egy kicsit. Nemsokára visszajövök.

-Okééé. -ölelt meg.

Felkaptam a táskám és miután ki értem elhopponáltam a sírhoz. Hát nem volt túl jó ötlet. Nagyon rég hopponáltam..

Leültem a sír mellé és a Dracoról és rólam készült kis képet bámultam. Annyira hiányzik.

-Hát.. szia.. -kezdtem beszélni. Igen nekem nagyon sokáig szokások volt, hogy beszélek hozzá, de ezzel könnyebb. -Tudom.. nagyon rég voltam itt és sajnálom.. csak olyan nehéz nélküled.. van egy 3 éves fiad és hiányzol neki.. bárcsak itt lehetnél most.. szükségünk van rád.. megmondom őszintén megpróbáltam nélküled tovább menni, de nem megy. A szívem mindig visszahúz... Most visszaköltöztünk anyuékhoz, de így jobb lesz... És néha úgy érzem kezdek megbolondulni. Mintha téged látnák bár ez tudom, hogy képtelenség. Annyira hiányzol. -mondtam már sírva.

A fotón szereplő Draco rám mosolygott és itt jött a zokogás.

Nem bírtam tovább.. szükségem.. szükségünk van rám..

***

Egy óra elteltével dehopponáltam a kúriába.

-Megjöttem.. -mondtam, de biztos voltam benne, hogy látszott, hogy sírtam.

-Mi a baj anyaaa? -kérdezte a kis törpikém.

-Semmi kicsikém.. -mosolyogtam rá.

-Mindenkinek hiányzik. -ölelt meg Cissy.

-Tudom.. csak szükségünk lenne rá.. -mondtam szomorúan.

-Igen.. tudom..

Még maradtunk kicsit, de aztán lassan mennünk kellett.

-Nagyiii eljössz majd hozzám?! -kérdezte bociszemekkel Scorpius.

-Persze drágám. -ölelte meg.
Olyan aranyosak voltak.

Hazamentünk és Scorpius egyből szaladt Larához játszani.

-Segítsek?! -mentem be a konyhába anyuhoz.

-Azt megköszönném. -mosolygott.

-Milyen volt a nagyinál? -kérdezte.

-Szuper. Scorpius egyből megtalálta vele a közös hangot.. és még Dracohoz is ki tudtam menni... -mondtam.

-Azt hittem teljesen kizártad. -nézett rám.

-Semmi értelme nem volt.. a szívem úgyis visszahúz.. mindig.. -mondtam egy könnycsepp kíséretében.

Kicsit később felmentem Scorpiushoz és megnéztem mit csinál.. egy régi képet néztek Larával amin Draco és én voltunk.. egyre nehezebben viselem a helyzetet...

-Ő itt apa? -kérdezte a szőkére mutogatva.

-Igen kicsikém.. ő apa..

-Mesélsz nekünk róla Scarlett? -kérdezte Lara.

-Hát jó.. -már most érzem, hogy sírni fogok, de Scorpius miatt erős leszek..

Leültem Lara ágyára. A két csöppség az ölébe ült és a fotót néztük.. közbe meséltem.

-Volt amikor annyira összevesztünk, hogy hónapokig nem beszéltünk.. és mikor kibékültünk ajándékokkal szórt el. -nevettem boldogan az emléktől. -Rengeteget jártunk ki sétálni a fekete tó mellé a szabadidőnkben az iskolába és mind a ketten iskola prefektusok voltunk. -mosolyogtam.

-Az mi? -kérdezték mind a ketten.

-Majd ha idősebbek lesztek. -mondtam.

***

Megint.. megint az az ember mászkál a ház előtt és egyre jobban félek.. vagy nem is tudom.. nem félek csak na..

Nem igazán megyek ki csak a hátsó kertbe... A tavasz vége felé járunk és 2 hét múlva lesz 4 éve, hogy Draco itthagyott.. akkor már elviszem Scorpiust is.. bár nemtudom, hogy jót tenne e neki..