Mikor visszaértem a szőke még aludt. Esküszöm még lustább lett.
Mosolyogva figyeltem a szuszogó szőkét.
-Ne nézz mikor alszom. -mormogott.
-Nem változtál.. közben meg mégis. -ültem le mellé az ágyra.
-Ugyan ez vagy te. -simított végig az arcomon.
-Borzalmasan hiányoztál..
-Te még jobban.. - éééés megcsókolt.
Hihetetlen boldogság szaladt át a testemen. Annyira boldog voltam, hogy az leírhatatlan.
-Szeretlek Scarlett. Mindennél jobban. -súgta a fülembe.
-Szeretlek Draco. -öleltem meg a fiút.
A napot együtt töltöttük. Elmentünk sétálni. Újra 15-16 évesnek éreztem magam. Elmeséltem neki, hogy ha lesz rá lehetőségem sárkányokkal fogok foglalkozni, mint ahogy eredetileg terveztem.
Ő a minisztériumi munkát választaná legszívesebben.
Mondta, hogy régebben Auror is akart lenni, hogy jóvá tegye a hibáit, de az nem neki való.
A Quiddicset is szerette volna folytatni.-Igazából mindig azt terveztem, hogy Francia országba költözök ki, de Scorpius miatt maradtam. -mondtam.
-És mikor tervezés neki elmondani, hogy varázsló? -kérdezte.
-Nemtudom, de szeretném ha te is ott lennél.. -ahogy ezek a szavak elhagyták a számat a szőke szeme felcsillant és megcsókolt.
-Szeretlek. -súgtam és jó szorosan megöleltem.
-Szeretlek.
Mikor hazakeveredtünk megkértem Masont, hogy menjen el Laráért és Scorpiusért.
Olíviának most sikerült elaltatni a kis Lilyt. Olyan aranyos az a kis csöppség.Egyszer csak jött egy levél. Cissy írta, hogy ma este menjünk el hozzá egy vacsorára. Mosolyogva írtam neki választ aztán elküldtem.
A bátyám hazaért a kicsikkel és szóltam Scorpiusnak, hogy este megyünk a nagyihoz.
Dracoval egyre jobb a kapcsolatuk aminek borzalmasan örülök.
Scorpius három hónap múlva lesz négy éves lehet akkor kéne neki elmondani...
Este el is indultunk Narcissához.
Mikor oda értünk Cissy mosolyogva üdvözölt.-Gyertek be! -mosolygott kedvesen majd mindegyikőnket megölelte. Aztán az ölébe vette Scorpiust és így mentünk be az ebédlőbe.
-Ezt elfelejtettem mondani.. -nézett rám a szőke. - Vagyis inkább megkérdezni. -mondta.
-Igen?! -vontam föl a szemöldököm.
-Jövőhéten elvihetlek titeket valahova? -kérdezte.
-Igeeeeeeeeen. -kiabált Scorpius.
Én csak mosolyogtam egyet és bólintottam.Éjszakára is ott maradtunk mivel Scorpius addig visítozott amíg bele nem egyeztem. Egy az egyben olyan mondta Draco.
Én csak mosolyogva figyeltem ahogy a két szőke játszanak.
-Anyaa gyere te iss! -húzott oda a kis törpe.
Én is odamentem hozzájuk és aztán engem is belerángattak a játékba.
Rég éreztem már ilyen jól magam. Életem szerelme és a fiúnk itt ül velem szemben és boldogok. Ennél szebb dolog nincs az életben.
-Anyaa fáraaad vajooook. -borult az ölembe a kis csöppség.
-Gyere Scorpius. -emelte fel Draco és felment vele az emeletre. Kb. egy fél óra múlva egyedül jött vissza és leült mellém a kanapéra.
-Alszik. -mondta.
-Ezentúl akkor te altatod. Neked legalább időben elalszik. -kuncogtam.
-Jó. -nevetett.
-Annyira sajnálom, hogy ennyi időre egyedül hagyták titeket. -komolyodott el.
-Az a lényeg, hogy mostmár itt vagy. -hajtottam fejem a vállára.
-Holnap után a hétvégére kimegyünk Francia országba az unokahúgomékhoz. -néztem rá.
-Neeee. Két napot sem bírok ki nélkületeek. -nyavajgott.
-Arra gondoltam te is eljöhetnél... -mosolyogtam álmosan.
-Ezer örömmel. -nyomott egy csókot a fejem tetejére.
Ezek után képszakadás. Elaludtam.
Reggel a szőke mellett ébredtem a szobájában. Ő még aludt ezért lementem reggelit készíteni. Cissynek el kellett mennie mivel valami fontos dolga volt.
YOU ARE READING
A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)
FanfictionBEFEJEZETT<33 A Mardekár Prefektusai II. Rész! Van élet a Roxfort után is.. csak nem olyan amilyet te elképzeltél.. Bármennyire is nehéz.. az egyetlen aki fontos volt számomra meghalt a csatában.. és van egy közös gyerekünk.. A temetése után új élet...