A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.11⭐

Ma van a kis sárkány születésnapja. Már hajnalban az ágyunkon ugrálva ébresztett minket mivel Mason bácsika elkotyogta neki, hogy már megszerezték az ajándékát és azóta pörög.
Kegyetlen hiperaktivitással rendelkezik általában is, de most ez még durvább. Estére meg annyira fáradt lesz... Na mindegy. Délutánra hazaérnek Masonék, Lindáék és Loganék is.
Draco lement reggelit készíteni Scorpiussal mivel én mentem át Cissyhez elkészíteni a tortát. Addig Draco vigyáz a csöppségre.

Olyan két óra után készen is lettünk a csokitortával. Igen elég lassan haladtunk.

Hazamentem mivel még volt mit elintéznem. Vagyis a szőkének mivel most én vigyázok Scorpiusra.

Draco el is ment. Én pedig leültem játszani a kis csöppséggel.

-Anyaaaa éhhes vaoook!!! -nézett rám.

-Gyere akkor menjünk le ebédelni. -mosolyogtam.

Lementünk és megebédeltünk. Scorpiusnak nagyon ízlett anya levese mivel háromszor is kért még.
Vissza felmentünk a szobába és lefektették aludni. Most legalább egy-két óra csend lesz. Átmentem a bátyám szobájába és kinyitottam a szekrényét. Valamit kerestem, de már fogalmam nincs mit, de helyette megtaláltam a gyerekkori naplómat... Olvasni kezdtem és egyszerűen hihetetlenek.. a versek.. amiket írtam.. csak Draco "halála" után.. ezt is ki akartam dobni, de Mason nem hagyta. Elvette és elrakta nekem.. ahogy a többi cuccom is.
Eldöntöttem, hogy ha Draco visszaér megmutatom neki. Így is lett. A szőke visszajött és leültünk a kanapéra. Együtt kezdtük olvasni a bejegyzéseket és együtt nevettünk. Elértünk ahoz, hogy visszajöttem a Roxfortba. Draco visszafojtott nevetéssel olvasta a vitáink és veszekedéseink rendszeres visszatérését aztán elértünk ahoz a részhez ahol magamnak is bevallottam, hogy beleszerettem Draco Lucius Malfoyba. A szőke mosolyogva rám nézett majd megcsókolt, és tovább olvastuk. A "halála" után volt még egy utolsó bejegyzések amiben leírtam, hogy mennyire hiányzik, és hogy szükségem van rá.. meg, hogy mindent hátrahagyott stb. mikor elolvastam teljesen sokkolódott. Itt jött rá tényleg, hogy én mit érezhettem. Szorosan magához ölelt és ezt mondta.

-Mostmár itt vagyok. Nem engedlek el. -aztán megcsókolt.
Elképesztően boldog vagyok, hogy itt van velem.
Ekkor Scorpius lesétált a lépcsőn és Draco nyakába ugrott.

Egy óra múlva jöttek a vendégek és megleptük a kis csöppséget.
Nagyon örült. Az ajándékokkal és a tortának is.

És eljött annak az ideje, hogy.. elmondjuk neki..

Leültünk a kanapéra és magunkhoz hívtuk.

-Kicsikém el kell mondanunk valamit. -mosolyogtam.

-Miiiiit? -kérdezte.

-Anya és apa varázsló. -mosolygott Draco is.

-Az nem leheeeet. -nevetett.

-De, de. -mondták egyszerre és elővettük a pálcánkat. Varázsolni kezdtünk. Csak kis, ártalmatlan trükköket mutattunk neki ő pedig csodálkozva figyelte.

-Én is valácsló vaoook? -kérdezte.

-Igen. És ha nagyobb leszel majd te is megtanulsz varázsolni. -mondta Draco.

-Úúú. Oaaan üdes lesek mint anyuciii és apuciii!! -szaladgált körbe, körbe ezt mondogatta.

Mi csak mosolyogva vigyeltük a kis törpe cselekedetét. Elképesztően aranyos kis csöppség. És egy az egyben az apjára hasonlít.

Szerencsére Scorpius hamar lenyugodott és elaludt. Beszélgettünk még Loganékkel és mindenkivel. A gyerekek már aludtak.

-Scarlett kérlek. Énekelj nekünk. Mint régen. -mosolygott Logan. Kicsit meglepődtem a kérésén. Nagyon rég énekeltem.
Elgondolkodtam aztán énekelni kezdtem a régi kedvenc dalom a Derniére Danse-t.
(Fent megtaláljátok, bocsi, de nem találtam azt amelyiket az előző könyvemben használtam)

A végén mindenki megtapsolt és Draco szoros ölelésbe zárt.
Ezek után mentünk aludni mivel nagyon elfáradtunk.