Levadászva - A Vörös Mambák bosszúja

1

Xamira

A reggeli futásomból visszaérve egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ilyenkor azért még nincs túl meleg, nekem pedig szokásom forró vízben fürdeni az időjárástól függetlenül is. Imádok csak állni a zuhanyzóban és nem gondolni semmire és senkire. Ilyenkor olyan érzésem van mintha minden koszt lemosna rólam, természetesen átvitt értelemben, mert bárhogy nézzük az hogy embereket ölünk nem a leghétköznapibb munkák közé tartozik.

Ahogy végeztem a hajmosással és a fejemre csavarva a törülközőt kicsattogtam a fürdőszobából, egyenesen a nappaliba indultam ahonnan hangok jöttek.
Biztos voltam benne hogy Ana érkezett meg a kért görcsoldómmal mert tegnap megint elfelejtettem pótolni az itthoni készletet és már teljesen elfogyott. Nem vagyok egy hasfájós típus, elég ritkán fordul elő hogy görcsölni kezdek, ezért is feledkezek meg arról hogy legyen itthon valami B terv is.

- Hál istennek jókor jöttél - kiabáltam el magam a folyosón végighaladva - legalább annak örülök hogy a mensim végén járok és.........- szorult belém a mondat további része, ahogy szembe találtam magam Tristan fölényes vigyorával aki a nappalim kellős közepén állva bámult.

Azt hittem hogy menten a föld alá süllyedek a saját házamban miközben mamuszban törülközővel és vizes hajjal a női problémáimat kiabálom neki a folyosó túloldalán.
Életemben először volt olyan érzésem hogy pofán csap valami amire nem számítok.
Nem tudtam eldönteni melyik reakció ült ki az arcomra mert jelen pillanatban a dühöm, a szégyenérzetem, és a lányos zavarom vetekedett egymással.

- H-ho-hogy jutottál be ide? - szedtem össze a gondolataimat mire Tristan megindult felém:

- Tegnap jeleztem hogy át kell vennem az apád által megírt beleegyező nyilatkozatot, Anaval jöttem be de mondta hogy elfelejtett valamit és mindjárt jön - nézett rám nevetve - most már tudom hogy mit.

Látszott rajta hogy mennyire élvezi a helyzetet és egy szállat nem próbálta titkolni.

- Miért az én hazámban keresed a kibaszott beleegyező nyilatkozatodat? Gondolod hogy hazahozom magama...... - estem neki mire ő a mondandóm közepén lazán odasétált az üvegasztalhoz és a dossziék felé nyúlva egy éppen kilógó papírdarabot húzott ki majd felém mutatta.

Elfehéredve tudatosult bennem hogy valószínűleg tegnap este már annyira fáradt lehettem ahogy visszaértem a szervezethez és megcsináltam a jelentést az aznapi küldetéseimről, hogy véletlenül összefogtam a többi anyaggal és magammal hoztam.

- Nincs ellenemre ha így fogadnak a lányok de legyünk gyorsak mert nemsokára visszajön a barátnőd - nézet végig rajtam ismét gúnyos mosollyal mire én meg se gondolva a tettem neki rontottam:

- Egyezség ide vagy oda leszarom!

Tristan egy az egyben lereagálta az összes ütésemet viszont a múltkorival ellentétben most csak hárított és nem támadott vissza.

- Ne aggódj elnézem neked hogy a hormonoktól vagy ennyire ingerült - húzta széles mosolyra a száját amitől én egyre inkább ideges lettem, mire megunva a földre szorítva lefogott.

A jelenlegi ruházati korlátok erősen befolyásolták a támadási módszereimet nem is értem milyen felindulásból gondoltam ezt. Ahogy a karomat a fejem fölé szorította és a derekunk összeért, a szívem olyan gyorsan kezdett el verni hogy a pulzusom körülbelül a kétszázat súrolhatta. Pontosan ugyanolyan volt mint mikor a szervezetnél járt legelső alkalommal, csak akkor több volt rajtam a ruha.

- Dejavu helyzetben vagyunk - hajolt közelebb hogy a szánkat már csak egy hajszál válassza el egymástól. - Annyi különbséggel hogy most sokkal nehezebb megállni!

Ahogy a figyelme végigszaladt a testemen amin a törülközőt már csak a lélek tartotta meg, kirázott a hideg. Még a tehetősebb részeket ugyan fedte a vékony anyag, de az pont elég volt hogy a két combomat és a melleim felét már semmi nem takarta el. Nem tudtam szabadulni ugyanis egy rossz mozdulat elég lett volna és minden leesik rólam, amit ő is tudott, így meg se erőltette magát hogy lefogjon. Élvezte hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok és ezt elmondhatatlanul utáltam benne.