20

553 65 5
                                    

Xamira

Elvesztettem magam felett az irányítást, amire akkor jöttem rá igazán mikor a biliárd asztalon feküdtem Tristan keze pedig a hátamon vándorolt. A legrosszabb az volt az egészben hogy tudtam hogy le kellene állítani magam, de valahol nagyon nem ment. Ahogy előttem állva egy mozdulattal levette a pólóját és megláttam az izmos felsőtestét olyan érzés fogott el ami még életem során soha. A figyelmemet pedig egyből megragadta egy hatalmas heg a mellkasán. Vágytam rá hogy ez folytatódjon, de győzött az eszem ahogy életem során mindig:

- Fejezzük be! - toltam el magamtól, majd felülve megigazitottam felsőm.
- Miért csinálod ezt velem? - támaszkodott meg az asztal két sarkába.
- Ennek meg sem kellett volna történnie! Nagy hibát követtünk el. - néztem rá miközben próbáltam érzelemmentes arcot vágni.

Nem szabadott hagynom felerősödni az érzéseimet. Most kell elfolytani amíg még lehet.

- Én esküszöm rajtad lehetetlen kiigazodni! - lökte el magát az asztaltól.

- Tegyünk úgy mintha meg sem történt volna! - vágtam rá mert ahogy csak lehetett kerültem a témát.

Az ajtó felé siettem de Tristan elkapta a kezem és ismét magához húzott:

- És mi van ha én nem tudok úgy tenni?

Ahogy egymás szemébe néztünk a helyzetem egyre rosszabb lett. Pillanatok alatt kerültem vissza a hatalma alá. A tekintete melegséget sugárzott, de tisztában voltam vele hogy minden nőt így szerez meg magának. Nekem pedig nagyobb volt az önbecsülésem attól hogy beálljak a sorba.

- Az a te bajod! - válaszoltam majd a kilincsért nyúlva kirontottam az ajtón.

A folyosón végighaladva láttam hogy minden arra járó szempár engem néz. Valószínűleg nem igazán van lehetősége a legtöbb alkalmazottnak hogy bejusson az elnök irodájába, aki meg be is jut nem távozik olyan sietősen mint én. És az érdeklődést az is fokozta hogy tréning ruhában voltam, tehát lerítt hogy nem hivatalos ügyben jöttem. Amint rámzáródott a liftajtó azonnal a telefonomért nyúltam:

- Miujság Xamira? - szólt bele Ana azonnal.
- Találkoznunk kell!
- Baj van?
- Nem is kicsi! - vágtam rá ahogy az autóm felé haladtam. - A szokásos helyen egy óra múlva?
- Indulok!

Levadászva - A Vörös Mambák bosszúja Where stories live. Discover now