Levadászva - A Vörös Mambák bosszúja

6

Tristan

Ahogy felszállt a gép és elhagytuk az Amerikai légteret Lucas és Will rákapcsolódtak azon országok irányítótornyainak hálózataira amin keresztül haladtunk hogy a radarok még csak véletlenül se szúrják ki az érkezésünket.

- A HTTP kikapcsolva! - dőlt hátra elégedetten Will.
- Szuper! Az SQL segítségével lebontottam a védőfalat úgyhogy bent vagyunk a szerverben!- kontrázott rá Lucas majd lepacsiztak egymással. - Szép munka!
- Öhmmm fiúk.......- emelte fel a fejét Ana miközben a tervrajzokat vizsgálta - nem akarom megzavarni a tudományos eszmecserét köztetek de ebből mi szart se értünk.
- Mi az a HTTP ? - kérdezett rá Jay félig felhúzott szemöldökkel.
- HyperText Transfer Protocol - válaszolta meg Lucas. - Az internet grafikus felületén keresztüli adatátvitelt meghatározó szabvány.
- Inkább hagyjuk! - intett egyet a barátom amin egy jót mosolyogtam.

Felállva a fotelből a gép hátuljába indultam mikor észrevettem Xamirát. Tulajdonképpen már egész úton láttam hogy valami nincs rendben nála és az arckifejezése most sem mutatott mást. Szokatlan jelenségnek számított így látni őt és volt egy sejtésem hogy mi lehet az oka.

- Mi a sztorid? - ültem le vele szemben mire ő szúrós pillantásokat vetett rám:

- Nem vagyok poénkodós kedvemben úgyhogy húzz el!
- Nyilvánvalóan oka van annak hogy nem szeretsz Olaszországba menni - jelentettem ki figyelembe se véve az előző mondatát.
- Még ha így is lenne mi közöd van hozzá? - válaszolta közömbös hangon.

Természetesen számítottam a hasonló válaszok egyikére. Nem hibáztattam miatta mert nagy valószínűséggel ugyanez a reakcióm lett volna. Vagy legalábbis nagyon hasonló. Tisztában voltam vele hogy maffiózók vagyunk nem pedig a lelki segélyszolgálat ő pedig felálva indulni készült: 

- 7 éves voltam, amikor betörtek hozzánk a moszkvai birtokunkra.....- torpant meg hirtelen háttal állva nekem, én pedig folytattam -........Jayel kardosat játszottunk az egyik szobában amikor megszólaltak a riasztók. Nem tudtuk hogy mi történik. Az egész ház úszott a vörös fényben.........csak a sípolást hallottam. Az ajtó felé mentem, de csak résnyire nyitottam ki, mindenhol fekete ruhába öltözött talpig felfegyverzett őröket láttam. Fogalmam se volt hogy mit kéne tennem, mire berontott az ajtón anyám.......kézen ragadt minket. Olyan folyosókon haladtunk át amit azelőtt még soha nem láttam. Óriási volt a ház, de valahogy mégis tudta hogy merre kell menekülnie.
Egy kőfalhoz értünk ami azonnal kinyílt és bementünk rajta......csak a sötétségre emlékszem, de valahogy mégis kijutottunk az udvarra. Éppen, hogy észrevettük az indulni készülő gépünket egy maszkos férfi álta el az utat. Anya a háta mögé terelt minket majd szólt a férfinak hogy minket engedjen tovább és küzdjön meg vele. A maszkos egy jót nevetett rajta.......majd felemelte a fegyverét és fejbe lőtte. Nekem mindenemet beborította a vér........Jay mögöttem állt, ő nem lett olyan, csak én. Végignéztem ahogy a földre rogyott nekem pedig könnyek jöttek a szememből......Csak álltam ott és néztem, ahogy egy golyóval a homlokában fekszik előttem és nem tehettem érte semmit. Majd, a fejemet egy újabb lövésre kaptam fel és láttam hogy a maszkos férfi is a földre esik. Apám volt mögötte. Odaszaladt hozzánk és a géphez vezetett minket. Ahogy felszálltunk, az ablakból néztem ahogy lángok lépik el az egész birtokot. - fejeztem be a mondandómat - Akkor sírtam utoljára!

- M...miért mondat el ezt nekem? - fordította félig oldalra az arcát.

Kifejezéstelen volt pont ahogy az egy hidegvérű gyilkoshoz illik. Nem tudtam eldönteni mi jár a fejében, de nem is akartam.

- Nos....ez az én történetem volt! Ha majd készen állsz akkor meghallgatom a tiéd - álltam fel megigazítva az öltönyömet. - Nem azért mondtam el neked hogy bármilyen következtetésre is juss ezzel kapcsolatban. De ha tudsz róla beszélni akkor az azt jelenti hogy már túlléptél rajta.

Továbbra is szótlanul ált majd Jay érkezett meg hirtelen:

- He srácok nemsokára landolunk - jelentette ki a barátom majd ahogy jobban szemügyre vette a szituációt kérdő pillantásokat vetett ránk - Mi történet itt?
- Semmi.....nem történt! - válaszolta Xamira majd elment.