Levadászva - A Vörös Mambák bosszúja

10

Xamira

Ahogy kisiettem a helyiségből és a legközelebbi zárt szobába értem azonnal magamra csuktam az ajtót hogy egyedül legyek. Senkint nem akartam most látni. Ez úgy mind tartott vagy 10 másodpercig is durván amíg a barátnőm rám nem rontott:

- EZ MEG MI VOLT? - esett nekem azonnal.
- Honnan tudjam? Kérdezed meg Tristant miért viccel ilyenekkel!
- Neked ez viccnek tűnt? - fordított maga felé de nem szerettem volna hogy lássa a talpig vörösben úszó fejemet úgyhogy ahogy csak lehetett kerültem a szemkontaktust.

- Mi más?
- Xamira nézz rám! - fogta két tenyere közé az arcom aminek a láttán el is nevette magát:

Biztos voltam benne hogy a jókedve abból származott hogy olyan lehettem mint aki elaludt a napon.

- Ez az első alkalom mikor látom hogy valamilyen reakciót vált ki belőled egy faszi.
- Kit ne idegesítene fel egy ilyen barom?
- Barom? A pöcsfej találóbb! - nevette el magát amitől nekem is halvány mosoly húzódott a számra - De egy baromi dögös pöcsfej! És neked sem közömbös teljesen hiába mutatod!
- Mivan? Ő a legnagyobb ellenségünk vezetője Ana!
- Tudom! Viszont az érzéseid meg te se tudod irányítani akármekkora profi gyilkológép lettél! Mindenek előtt nő vagy! Méghozzá egy gyönyörű nő ő meg egy irtó helyes pali! És mi lesz ebből?
- Nem tudom milyen szappanoperákat nézel össze de még ha feltételes módban tennénk amit mondtál és valóban így lenne akkor sincs jövője az egésznek! Én nem tudok szeretni ezt te is tudod nagyon jól!
- Ezzel most engem akarsz átverni vagy magad? Csecsemő korom óta ismerlek és láttam milyen kiképzéseken és tragédiákon mentél át hogy ide juss, de te egyáltalán nem vagy olyan rideg ember mint amit magadról hiszel és azt próbálod mutatni.
- Akkor nem ismersz! - vágtam rá azonnal de teljesen feleslegesnek bizonyult bármit is tagadni előtte mert a világon mindenkinél közelebb állt hozzám.
- De pontosan jól ismerlek! És tudom azt is ami ellen te most még kézzel lábbal védekezel viszont az örökkévalóságig nem fogjátok tudni fenntartani a profizmust! - mosolyodott el a barátnőm.
- Még mindig nem tudom honnan veszed hogy köztünk lehetne bármi is! Mintha nem tudnád én honnan jöttem és Tristan honnan jött.
- Tisztában vagyok vele és ettől lesz baromi érdekes az egész! - nevette el magát, mire én teljesen figyelmen kívül hagytam az előző kijelentését:

- Inkább azzal foglalkozzunk amivel kell és pakoljunk be a gépbe! Már így is több figyelmet szenteltünk ennek a témának mint amit érdemel!
- Ha te mondod.......- válaszolta a barátnőm vigyorogva majd utánnam indult.