Levadászva - A Vörös Mambák bosszúja

9

Tristan

A család birtokára érve a többiek már vártak minket. Új információt nem tudtunk nyújtani mivel az adóvevőn keresztül mindent hallottak amit mi is. Kár volt tagadni hogy ez a szituáció megbonyolította a dolgokat amit mindenki tudott.

- Most mi legyen Xamira ? - tette fel a kérdést Ana a többiek mellett állva.
- Mégis mi az istennek szállították Kairóba? Felrobbantják a piramisokat vagy mi? - gondolkodott el hangosan Jay, de mikor mindannyian ránéztünk a faszság miatt ami kijött a száján elhallgatott.
- Az is egy elosztó központnak tűnik - vágott közbe
Will.
- De miért pont Egyiptom? Annyival több olyan ország van ahol sokkal jobban fizetnek egy ilyen anyagért - jegyezte meg Lucas.
- Azért mert tele van zsoldosokkal akiknek nem a pénz számít hanem az áru minősége.
Valójában okos gondolat volt odaküldeni - válaszoltam, majd Xamirára pillantva folytattam - ha bejut a Timbuk földjére a cucc onnan kibaszott nehéz dolgunk lesz, úgyhogy azt ajánlom cicavirág hogy haladjunk és minnél előbb érjünk Kairóba!
- Nem, nem! Mi megyünk! Ti hazamentek, csak erre az akcióra szólt az ajánlat - tiltakozott, de mielőtt én megszólaltam volna Ana vágott közbe:

- Komolyan el akarod küldeni?
- Még jó - vágta rá egyből a lehető legnagyobb daccal.

Szórakoztató volt számomra ez a büszke oldala, főleg mivel tudtam hogy az húzta fel mikor a Lord birtokán szórakoztam egy kicsit. Viszont eszem ágában sincs hagyni hogy egyedül menjen. Még akkor sem hogy tudatában voltam mennyire képzett. Kétségkívül ő a legerősebb nő a maffia világában.

- Az lehet hogy el akar küldeni, de nem megyünk sehová - irányítottam vissza a tekintetemet Xamirára.
- Te miről beszélsz? - háborodott fel.
- Nekem nem egy kalandom volt már ilyen emberekkel. Tisztában vagyok azzal hogy mivel lehet rájuk hatni. Ha netalántán nyakig ülnénk a szarban ami könnyen előfordulhat tekintve hogy már az előző szállítmánnyal elment az anyag, akkor nem árt ha valaki tudja merről virad. Arról nem is beszélve hogy a timbuk nem szeretik húzni az időt ahogy ismerem őket, tehát ott kell lennem hogy ne hagyd ott a szép kis fejecskédet.
  - Ez most úgy hangzik mintha nem ismernéd el hogy mit tudok! Hozzám se tudnának érni Tristan!
- Nem arról van szó hogy nem ismerlek el.....- vágtam rá egyből mert egyszerűen nem tudtam megértetni vele a lényeget és ez idegesített. - Ők nem egyszerű zsoldosok, hanem volt tengerészgyalogosok, és katonák akik azért megkapták a megfelelő kiképzést bárhogy nézzük. Lehet hogy kimagasló képességeid vannak, de azért 20-30 ilyennel te sem bírnál egyedül.
- Ohhh tehát ezt azért hiszed mert nő vagyok igaz? - szegezte az arcomba a kérdést.
- Nem, ezt azért hiszem mert tisztában vagyok vele kikkel van dolgunk!
- El sem tudod képzelni hogy mire vagyok képes! Pontosan az olyanok miatt képeztek ki mindenkitől jobbra mint te vagy, akik leírnak engem mert nő vagyok. Ez a lehető legnagyobb hiba amit elkövethetsz - vágta rá kiabálva.
- Nem leírlak hanem aggódom! - válaszoltam a pillanat hevében, de ahogy ezt kiejtettem mindenki elhallgatott.

Nagy szemekkel néztek rám, amivel nem voltak egyedül mert én is meglepődtem magamon, el se akartam hinni ami az imént kijött a számon.

Soha nem mondtam még ilyet senkinek, főleg nem egy nőnenek. Fogalmam se volt hogy most mi ütött belém. Meg se gondoltam mit mondok egyszerűen csak jött.
Xamira tágra nyílt szemekkel pislogott majd elsőként megtörve a csendet elkapta rólam a tekintetét és kiviharzott:

- Csinálj amit akarsz.
- É...én utánna megyek! - jelentette ki Ana rám nézve majd a barátnője után sietett.

Lucas és Will felé fordultam, akik fület farkat behúzva fordultak vissza a monitor irányába, Jay pedig döbbent arcal mellém sétálva mosolyogni kezdett:

- Ezt te tényleg kimondtad?

"Nagyon úgy néz ki"

- Csak azért mondtam hogy idegesítsem! - hárítottam el a témát, ami megbukott ott hogy túlságosan is jól ismert.
- Tudod tesó, érdekes fordulatot fognak venni a dolgok ha érzéseid lesznek Xamira felé!