Levadászva - A Vörös Mambák bosszúja

8

Tristan

A kijelentést követően Xamirával alig észrevehetően egymásra pillantottunk. Háttal állva a hangok alapján meg lehetett állapítani hogy körülbelül úgy tízen lehetnek mögöttünk.

- Nem szeretem ha az árum körül szimatolnak - jelentette ki ismételten az illető mire mind a ketten támadásba lendültünk.
- Azt én se! - vágta rá Xamira miután kitörte az egyik férfi nyakát. - Azért vagyok itt!

Mindegyik tag talpig tele volt tetoválással, de első pillantásra észrevettem hogy a főnök nyakán ott figyelt az olasz maffia tetoválása és ugyan az a nemesi címer ami a halott csávón is volt a képen. Nem telt sok időbe mire megérkezett a társaság többi tagja is így egyre többen lettünk a helyiségben. Mikor az utolsó ember is megérkezett ránk csukta a raktárajtót.

- Nahát zártkörű buli lesz? - mosolyodtam el miközben egy újabb test dőlt előttem a földre.
- Fel van vágva a nyelved Amerikai! - érkezett meg ismét egy támadó késsel a kezében, de mivel három emberrel is el voltam foglalva közben, sikerült megvágnia a karomat.
- Ez volt az egyik kedvenc zakóm! - mutattam rá a sérült anyagra majd a kezéből kirúgva a kést elkaptam, és egyenes a homlokába állítottam. - Most vehetek másikat!

- Ez volt a hála amiért 3 éve megkegyelmeztem neked Alfozno? - sétált oda Xamira az utolsó életben maradt emberhez. - Ahogy elnézem a sérülésed, körülbelül 20 perced maradt még, úgyhogy azt ajánlom hogy töltsük hasznosan az időt és mond el nekem ki mert meglopni!
- Bolond lennék mikor már úgyis meghalok! - köpött a földre egy nagyot miközben a vérző sebeit szorította.
- Hát jó, akkor játszuk ezt! - vettem elő a fegyverem majd lábon lőttem mire a férfi óriásit ordított és a ládának dőlve rám meredt:

- Rohadj meg!
- 10 perc! - gugoltam le hozzá.
- Kibaszottul fáj! - kiabálta a földön feküdve.
- Az artéria mellé lőtt - vette át a szót Xamira - az ütőér és a verőér sérült tehát így vérzel el a legfájdalmasabban, de még ezt is tudom fokozni például ha megnyomom itt!

Ahogy belenyúlt a nyílt sebbe a férfi ismét ordítani kezdett:

- Nincs itt semmi csak fegyver! - sziszegte a fogait összeszorítva.

Félmosollyal az arcomon felnyitottam a hozzám közelebb lévő ládát amiből kiszortam a fegyvereket és az alján lévő kis rekeszt felfeszítve kivettem egy zacskó fehér port.
Kitépve a csomagolást a kezembe szórtam egy keveset:

- Ezt gondolom a mikulás hozta mi? - emeltem fel a tenyeremben lévő heroint majd a földre szórtam.
- Nem tudom hogy került oda!
- Minket nem a drog meg a fegyver érdekel! Kinek kell a robbanópor? - kérdeztem rá ismét szemtávolságba emelve a fejét.
- N-nem tudom a nevét! Egy megbízó aki százezer dollárt ajánlott ha az elosztó központunkon keresztül eljuttatjuk neki!
- Tehát a Lord raktárát használjátok amíg tovább nem viszik az árut! Akkor az a szerencsétlen fasz nem is tud semmiről! - vágta rá Xamira idegesen majd elővette a telefonján lévő képet - Ki ez?
- Fingom sincs, nem hozzánk tartozik!
- Merre szállítjátok az árut?
- A világ minden pontjára - nézett ránk felváltva- ahová éppen kérik! A tengeren és a szárazföldön is.
N-Nem tudom ki lopta el a robbanó anyagot mi csak megkaptuk és az előző szállítmánnyal tovább lett küldve.
- Hova ? - kérdeztem rá.
- Kai...ró