Laerthel műhelye

RÉGI CIKK: A fanfiction védelmében

------ ~ ------

LEÍRÁS: Ez még egy 2020-as cikkem, és helyenként bővítésre/ pontosításra szorulna, de a lényegi véleményem nem változott a témával kapcsolatban:)

------ ~ ------

A FANFICTION VÉDELMÉBEN

Élesen emlékszem a legelső alkalomra, amikor szóba került a dolog. Gimnáziumi gólyatábor volt, talán reggel 6, és a Jim Beam-es üvegből már vonalzóval mérhető mennyiség fogyott.

„Na'on fasza," mondta A., 14 évének minden viharával és élettapasztalatával a hangjában, „télleg na'on fasza, de mért nem írsz már valami SAJÁTOT, vágod?"

Én pedig elgondolkodtam ezen. Az igazat megvallva nem éreztem kevésbé a sajátomnak a pizzafoltos papírra firkantott rövid fanficet, mint a másik 3 „oridzsinál" fantasy regényt, amit szintén azon a nyáron kezdtem el írni, csak ráuntam – pedig jogi szempontból egyáltalán nem volt az „enyém". Mégis, akkor úgy éreztem, mélyebben és szervesebben kapcsolódom ahhoz a kis szöveghez, mint a másik háromhoz, és nem csak azért, mert utóbbiak addigra már kiestek a kegyeimből.

Persze túl fiatal – és másnapos – voltam ahhoz, hogy elgondolkodjam, miért van ez így, és vajon jó dolog-e hogy így van; inkább az egyszerűbb megoldást választottam, tehát csendben megsértődtem, és A-val ezentúl sosem történt köztünk több udvarias társalgásnál. Az évek során aztán többször is megesett, hogy kinevettek, lenéztek, beszóltak azért, mert fanfictiont írtam, vagy megint azzal jöttek, hogy „de mi értelme van, ha sosem fogod kiadni", szóval megtanultam hazudni róla, elhallgatni, elrejteni. Mára úgy gondolom, az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyesmire pazaroljuk, így ha valaki rákérdez, őszintén válaszolok: igen, fanfictiont írok. Nem, nem csak azt, de azt is. Világéletemben kiálltam a fanfiction írók mellett, és azt hiszem, mindig ki is fogok, annak ellenére, hogy a műfajt nagy általánosságban – ebben azt hiszem, megegyezhetünk – nem a magasművészet iránti elkötelezettség, az egyéni látásmód, vagy akár a jóízlés jellemzi.

...na de akkor miről is lesz most szó?

Ebben a véleménycikkben megpróbálok felvetni néhány olyan szempontot, ami miatt értékesnek tartom ezt a műfajt. Ismét hangsúlyozom, hogy ez egy VÉLEMÉNYcikk, tehát szubjektív. Ha bármit – vagy akár mindent – máshogy gondoltok, mint én, az nem azt jelenti, hogy nincs igazatok (vagy nekem), hanem azt, hogy más elvek és elképzelések mentén alkottok, mint én.

Az alapvetés

Mint minden komolyan vehető nyílt vitában, itt is lefektetünk egy tételt – egy alapvető állítást, amit a gondolatmenet végére alátámasztunk vagy megcáfolunk. Ez a tétel jelen esetben az lesz, hogy a fanfiction, mint műfaj, tisztán művészeti szemszögből nézve, egyenértékű a többi irodalmi műfajjal.* „Tisztán művészeti szemszög" alatt azt értem, hogy a szerzői jogi kérdéseket, licenszelhetőséget, eladhatóságot és minden hasonlót kihagyunk a képből.

Hogy ki lehet-e ezt hagyni, az egy érdekes kérdés: szerintem igen, mégpedig azért, mert az irodalomnak több évszázadnyi olyan korszakát ismerjük, amikor nemhogy nyomtatott könyvek nem léteztek, de még a szerzői jog, mint fogalom sem volt ismeretes, ez mégsem tartott vissza senkit az alkotástól... és erre majd még vissza is térek.

*a fanfiction a szó szoros értelmében nem „műfaj", mert nem alkalmazhatóak rá sem terjedelmi, sem műnemi megkötések; de mivel műnemnek sem nevezhető, zsánernek pedig még kevésbé, ebben az írásban formai megkötések nélküli műfajként utalok rá.