Laerthel műhelye

IRÁNY, JELLEG, TARTALOM - avagy hajótörés az infótengeren

TW: anglicizmusok.

Gyakori írástechnikai tanács, hogy „kerüld a felesleges infódömpinget"; és legalább ennyire gyakori kritika amatőr írásokkal kapcsolatban, hogy „halálra untam, már az elején belefulladtam az info dump-ba". Amikor ilyet olvasok, mindig eszembe jut a Dűne – egy kedves barátnőm példánya már hónapok óta nálam van, és továbbra is menthetetlenül lepattanok az első tíz oldalról, annyi ismeretlen szóval és fogalommal bombázza az agyamat már a nulladik sortól kezdve. Mellette pedig ott csücsül a polcon Tolkien, aki A Gyűrűk Ura első húsz oldalában óriási lelkesedéssel belevág a hobbitok mélylélektanába, történelmébe, szokásaiba, és abba, hogy merre hajlanak a pitypangok Zsákos Bilbó kertjében.

Ha elvonatkoztatok a ténytől, hogy Tolkien az egyik kedvencemmé vált, Herbert pedig pillanatnyilag közelében sincs ennek, el kell ismernem, hogy a maga nemében mindkét író zseniális – és mindketten makacsul figyelmen kívül hagyják az info dump mellőzéséről szóló írástechnikai szabályt.

Ez fontos bizonyítéka annak, hogy amit itt most leírok, az nem univerzális, örökérvényű igazság, hanem puszta gondolatkísérlet – mégpedig arra, hogy közösen megértsük, mi az, amit „info dumpnak" érzünk, miért érzünk így, és hogyan lehet (pontosabban: én hogyan próbálom) fogyaszthatóvá tenni azt a sok-sok információt, ami át kell adnom az olvasónak egy-egy fejezetben.

Ebben a cikkben tehát először tisztázni fogjuk az „info dump" fogalmát, majd sorra vesszük, milyen típusú infókat rejthet egy prózai szöveg. Ezután pedig be fogok nektek mutatni háromféle fejezetkezdést a Sequestrumból: röviden leírom, mit szerettem volna velük elérni, és hogyan – itt jöttök a képbe ti, mert csak ti tudjátok megmondani, hogy olvasói szemmel is elértem-e, amit akartam. Simán lehet, hogy nektek teljesen más jött le az egészből, így számomra is tanulságos lesz a párbeszéd.

FIGYELEM: Ez megint egy olyan cikk, ami az én személyes terminológiámat és gyakorlati ismereteimet, következtetéseimet tartalmazza létező írástechnikai jelenségekről: ne vedd alapul gimnáziumi vagy egyetemi felkészüléshez/ vizsgákhoz/ szakirodalomhoz, mert könnyen lehet, hogy nem felel meg a hivatalos irodalomelméleti kánonnak.

...és akkor ugorjunk is a fejtegetésre!

LAERTHEL MŰHELYE BEMUTATJA:

IRÁNY, JELLEG, TARTALOM - avagy hajótörés az infótengeren

Mit nevezünk „info dumpnak"?

Anglicizmussal élve info dumpnak minősül minden olyan, általában hosszabb művek elején található ismerethalmaz, ami egyszerre rengeteg száraz, vagy úgy is mondhatnám, „praktikus" információhoz juttatja az olvasót. Ilyen például a főleg régebbi fantasyregények elején előforduló részletes világ- és settingleírás, random történelemlecke, a főhős családjának részletes, szájbarágós bemutatása, vagy akár az alábbi párbeszéd:

„ - Jó reggelt, Mitch.

- Jó reggelt, Hailey. Valami baj van? Pont olyan képet vágsz, mint 20 évvel ezelőtt, amikor felébredtél az intenzíven, és megtudtad, hogy apánk nem élte túl azt a hatalmas ütést, amit a becsapódás mért a koponyájára, és agyhalottnak nyilvánították, majd a nagynénénket nevezték ki gyámunknak, aki egyébként téged sokkal jobban szeretett, mint engem."

...túlzok, de szerintem értitek.

A legnagyobb baj a fenti dialógussal az, hogy tankönyvi szöveg hatását kelti az olvasóban; nem tűnik élethűnek, mint párbeszéd. Sokat lehetne gondolkodni, vitatkozni arról, hogy pontosan mi idézi elő ezt a „mesterséges hatást" az info dumpok szövegében – szerintem talán az, hogy a fogható valóságról is tapasztalatok útján tájékozódunk. Némi fenntartással kezelünk mindent, amit másoktól hallunk, mi magunk azonban sosem tapasztaltunk. Könnyebben megjegyezzük, hogy az illető nagynéni jobban kedveli Hailey-t, mint Mitch-et, ha látjuk is ezt, magunk vonjuk le a következtetést, és nem csak a karakterektől halljuk.