FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tavasznak, de leginkább az új munkahelyem szerint öltöztem. Az első munkanapom reggelén próbáltam alkalomhoz illően öltözni. Nem akartam túl bonyolítani a ruhámat, ezért egy bokáig érő fekete nadrágot és egy fehér ujjatlan blúzt vettem fel. A hosszú barna hajamat szorosan a fejem tetejére kötöttem, majd készítettem magamnak egy szolid sminket. A lila foltok szerencsre már kezdtek eloszlani, ezért sokkal halványabbak lettek.
Nem volt alkalmam elköszönni Sarahtól, ezért korán reggel az említett címre mentem.
A taxi egy sárga családi ház előtt parkolt le, ezért kifizettem az utat, majd táskával a kezemben becsuktam magam után az ajtót. A környék hasonlított az utcához, ahol én laktam. Mindenhol szép és rendezett házak voltak. Modern garázs felhajtóval, díszes oszlopokkal és drága tetőcseréppel. Az érintett ház is pont ugyan ilyen volt: fehér garázsajtó, előtte pedig egy szürke autófelhajtó. A bejárati ajtó előtt két díszes oszlop állt, a kert viszonylag kicsi, de rendezett volt. Azonnal a boltíves kapu felé léptem, majd megnyomtam a csengőt és ujjaimat tördelve vártam. Most már biztos, hogy enyém az állás. Emiatt nem kell aggódnom. Próbáltam eldönteni azt, hogy mi miatt kell aggódnom. Az új munka miatt, vagy a régi életem okozta sebek miatt. Az alhasam még mindig fájt, de sokkal jobban voltam. Próbáltam csak a jövőre koncentrálni és mosolyogni, amikor a házvezetőnő beinvitált engem a lakásba. Matilde kifejezetten kedvesen fogadott, ezért enyhült a szorongásom. Furcsa érzés kapott el akkor, amikor beléptem az ajtón. Azonnal magával ragadott egy ismeretlen illat, ami a házban jelen volt. Szimpatikus és visszafogott illat volt. Valamiért úgy éreztem, hogy az első perctől kezdve magaménak éreztem a munkát. A nappali és a konyha elrendezése figyelemre méltó volt. Tipikusan amerikai stílusú, ami azt jelentette, hogy a konyha mellett a nappali foglalt helyett. A hátsó résznél található kanapé előtt volt egy nagyobb tévé, kőberakásos fallal és cserepes növényekkel. A házban rend és fegyelem volt. Reggel az első dolgom az volt, hogy alá kellett írnom a munkaszerződést, ami határozatlan időre szólt, viszont egy hónap próbaidőt kaptam. - Erre jöjjön! - a konyhával szemben volt egy ajtó. - Taylor úr dolgozószobája! - mosolyogva kinyitotta nekem az ajtót, ezért kicsit feszengve léptem be rajta. A dolgozó szobában csak jobban éreztem ezt a kellemes, visszafogott illatot.
- Hova ülhetek? - pillantottam a fotel, és az asztal mögött található gurulós szék felé. Matilde a dohányzóasztalra csapta a papírokat, ezért a fotelben foglaltam helyett. Kicsit ijesztő volt egy olyan férfi dolgozószobájában ülni, akivel eddig még nem találkoztam. Próbáltam úgy helyet foglalni, hogy semmihez ne érjek hozzá, hiszen látszólag minden tárgynak megvan a pontos helye. - Nagyon köszönöm - átvettem a felém nyújtott tollat, majd felsóhajtottam.
- Ne féljen - suttogta Matilde, aki a kilincsre helyezte a kezét. - Minden a legnagyobb rendben lesz. Addison megkedvelte magát.
- Én is megszerettem őt - mondtam őszintén, hiszen tegnap a kávézóban egy olyan kapocs alakult ki köztünk, amit eddig még egy embernél sem éreztem. - Akkor ezt átnézem - hajtottam ketté a lapot, miközben Matilde az arcomat fürkészte.
