FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Pálya futásom legfontosabb bevetése vár rám, ezért kifogástalan kisasszony a lelkünkre kötötte, hogy ma pihenjünk és engedjük ki a gőzt. Nem csak hamarabb elengedett minket, de a cég fotocellás ajtaján kilépve megálltam és beszívtam a friss, tavasz illatát. Furcsa, de a tavasznak van egy jellegzetes vonása, amit az emberek magukba fogadnak. A tavasz nem olyan mint a tél, vagy az ősz. Ennek az évszaknak illata és színe van. A fák virágozni kezdenek, a nap egyre erősebben süt, a fű illata felélénkül és a madarak is bátrabban merészkednek az emberek közé. A tavasz a kedvenc évszakom. A nyárt is szeretem, viszont ritkán bírom a hőséget és a magasabb uv sugárzást, ezért első helyen a tavasz állt a számomra.
Pont a kocsi felé igyekeztem, de Owen széttárt kezekkel megállt előttem. Egyforma napszemüveget viseltünk, ezért levettem a sajátomat, majd a fejemre nyomtam. A göndör hajú, napbarnított férfi előttem állt, majd ragyogó mosolyra húzta az ajkát. - Hova sietsz ennyire? - vállamat megrázta, majd lapockámat megveregetve átölelt. Meló közben mindig ő vezet, én pedig az anyósülésen szoktam navigálni. Viszont most nem engedtem, hogy átvegye a kulcsot, hiszen haza tartottam. - Ohó, szóval a szerelmedhez mész? - vette el a kezét, mire az autó mellett megállva a fejemet csóváltam.
- Mi van? - tettem csípőre a kezem, de ekkor megkopogtatta a fekete autó tetejét.
- Csillog a szemed, mindig mosolyogsz és most is haza sietsz - mutatott az utca eleje felé. - Te szerelmes vagy? - húzta össze a szemöldökét, mire zavartan széttártam a kezem. Owen megkopogtatta az autó tetejét, majd a kulcs után nyúlt. Átadtam neki.
Fél óra múlva a legközelebbi kocsmában ültünk. A hely nem a tisztaságáról és a népszerűségéről volt híres, de nekünk ez így tökéletesen megfelelt. A régi, fa pult megőrizte az elmúlt évek történéseit, hiszen idétlen nevek, és firkák voltak a felületébe vésve. A fehér falakat színes képek, és fekete-fehér fotók is takarták. Ütött-kopott polcokon, kicsi kabalaállatok, kifakult plüss lajhár és egy régi kép Michael Jacksonról. Szerettük ezt a helyet. Nem túl zsúfolt, az emberek pedig nem kötnek egymásba. Az esetek többségében...- Igazából nem is tudom, hogy jellemezhetném, hiszen minden olyan gyorsan történt. Freja hirtelen csöppent az életemben és közben észre sem vettem azt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Tudod, ő nem akármilyen nő. Freja nem csak eszméletlenül szép, de okos és ragyogó is. Úgy érzem, hogy lépésről lépésre elvarázsolt engem. Amikor rá gondolok, akkor úgy érzem, hogy újra társra leltem. Egy olyan emberre, aki nem csak hozzám való, de megférünk egymás mellett - ujjammal a pohár szélét piszkáltam, majd csendben folytattam. - Korai lenne kimondani, de nagyon fontos nekem. A közelében izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mintha újra tíz éves lennék. Furcsa, de annyira egymásra vagyunk hangolódva, hogy szinte érezzük a vibrálást és a kémiát, ami nem kicsi, hanem...
- Szóval már dugtatok - jelentette ki, majd lehúzta a maradék italt. Én csak bólintottam. - És Addison? Hogy viselte?
- Hát... - lesütöttem a szemem, hiszen ez a dolog negatív oldala. Előre pillantottam, majd a hajamba túrtam. - Addison megijedt, mert utoljára az anyukájával viselkedtem így. - Alexandra halála óta nem látott engem nővel, ezért attól félt, hogy Freja átveszi az édesanyja helyét, ő pedig feledésbe merül.
