FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।
A fegyvert elrejtettem, majd a kietlen folyosón végig sétáltam. Természetesen egy lélek sem tartózkodott már az irodában, ezért az üres asztalok mellett, a lift felé igyekeztem. Minden mozdulatom közben szétbaszott az idegen, hiszen úgy éreztem, hogy minden pillanatban kifutok az időből. Freja biztonsága nekem mindennél fontosabb volt. Egy hete rabolták el, de ez alatt a hét nap alatt úgy éreztem, hogy a szívemet kitépik a helyéről. És nem! Nem fogadtam el, hogy talán vége. Megtalálom. Ha kell, akkor az egész várost és az országot is felkutatom ő miatta. De ez az egy hét valóban hosszú. Hosszú annak aki fél, és veszedelmes annak, akit bajt fenyeget. Képzett nyomozó voltam, mégsem tudtam, hogy mi a helyes döntés. Kifogástalan kisasszony a lelkemre kötötte azt, hogy ő megtalálja a páromat. Elmondta, hogy nyugodtan rá bízhatom az ügyet, a csapattal talán most is őt keresik. De akkor miért nem történik semmi? Miért érzem azt, hogy egy helyben állunk és csak várunk?
A tehetetlenség úrrá lett rajtam, ezért meg támaszkodtam az utolsó asztal szélén. Csípőmet az asztal szélének nyomtam és a női mosdót fürkésztem. Bent égett a villany, tudtam, hogy Jennifer ép a dolgát végzi. Úgy gondoltam, hogy megvárom és megkérdezem tőle, hogy vannak-e új fejlemények. Benne teljes mértékben megbíztam, hiszen eddig nem okozott csalódást. A női mosdó felé igyekeztem, de egy váratlan hang miatt azonnal megtorpantam. Az ajtó csak résnyire volt nyitva, ezért összehúzott szemekkel a fal mellé léptem. - Ide figyelj! - suttogta alig érthetően. Közelebb kell mennem! De mi a francról lehet szó?! - Nem megmondtam, hogy végezd jól a munkád? Ne sérüljön az áru! Ma már nem mehetek vissza, ezért a te kezedben van az irányítás! - lesütöttem a szemem, hiszen nem értettem, hogy miről van szó. Gyorsan elővettem a telefont, bekapcsoltam rajta a hangfelvételt és közelebb tartottam a résnyire nyitott ajtóhoz. - Aki nem bír magával, azt drogozd be! Nincs szükségem olyan kurvákra, akik ellenállnak! Nekem az olyanok kellennek, akik eladhatóak és értik a dolgukat! - a számra simítottam a kezem és próbáltam nem fel üvölteni. A kurva életbe! A kurva...ezt mégis hogy tehette? A gyomromra helyeztem a kezem, hiszen úgy éreztem, hogy bármelyik percben elhányhatom magam. Mi a francot csináljak?! Mit csináljak? Úgy döntöttem, hogy hangtalanul tovább hallgatom őt. A sötét folyosó ebben a percben ijesztőnek és barátságtalannak tűnt. Miközben hallgattam az undorító tervét, úgy éreztem, hogy a hely magába szippant és felemészt. Rosszul lettem? Nagyon is! - Remélem, hogy bízhatok benned! Régóta tökéletesítettem a tervet. Nem akarom, hogy elkúrd! Holnap este kilenckor indulok! Legyenek készen a lányok! Hogy miért? Mert holnap érkezik a kartell és egy olyan helyre viszi őket, ahol még te sem lennél szívesen! - amikor Jennifer elhallgatott, egy gyors és megfontolt mozdulattal a közelben található, zöld cserepes növény mögé álltam. A sötét folyosón a növény tökéletesen takart engem, ezért dühösem figyeltem, hogy alaposan körülnéz, majd haját hátradobja és megnyomja a lift hívógombját. A növény mögött maradtam, amíg be nem száll a liftbe.
- Azta kurva életbe! - kinyomtam a hangfelvételt, majd két kézzel a hajamba túrtam. Álmomban nem gondoltam azt, hogy Jennifer az oka. Mióta? Mégis miért tette? Miért pont ő? Valóban mindig az a bűnös, akire sosem gondolunk? Jennifer mindig ott volt mellettem. A bizalmamba férkőzött és minden ügyet rám bízott. Az elejétől fogva úgy viselkedett, mintha teljes mértékben én lennék a jobb keze, a legjobb rendőr. Talán...talán ez a terve része volt? Tökéletesen beépült és mindent úgy tervezet, hogy a legjobban jöjjön ki belőle?
