FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nagyon jó! Menjünk a zsiráfok felé! - Addison megragadta a kezem és határozottan a következő állomás felé húzott. Segítségkérően pillantottam Freja felé, aki mosolyogva mellettem sétált és ragyogó szemekkel az állatokat figyelte. Freja elképesztően gyönyörű volt. Narancssárga, kényelmes nadrágot viselt, aminek a derekán volt egy vékony öv, egy fehér masnival az elején. Meleg volt, ezért egy fehér, csipkés spagettipántos trikót húzott fel mellé. A nadrág színével ellátott szandált és kicsi táskát viselt. A barna hoszzú haját, szoros lófarokban hordta, ami jobbra és balra hajolt, miközben mellettem sétált. Egy istennő volt mellettem. Ezt rengeteg férfi észrevette. Addison miatt nem akartam túlságosan közel kerülni Frejahoz, de úgy döntöttem, hogy nap végén beszélek neki kettőnkről. Tudnia kell, hogy beleszerettem a dadájába. Vagyis valami ilyesmi. Szeretem? Talán igen!
- Addison, mi lenne ha nem húznád, apukád kezét? Nézd meg szegényt! - Freja felém mutatott, ezért együttérzően bólintottam. Ez a hatéves kislány a szuszt is képes kihúzni az emberből. Az energia szinte az egekben járt, és folyton vigyorgot. A gyerekek valamiért nem tudnak csendben maradni. Bár nem mintha zavarna. Ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy nem jut eszébe az édesanyja. A feleségem halála után, Addison rengeteget sírt, de csak azért mert a feleségem nem volt mellette. Az idő haladtával ez a hat éves lány megszokta, hogy ketten vagyunk. A hétköznapok gyorsak voltak- Ott volt az iskola, Matilde és a lecke. Addison nem csak felnőtt a szememben, de eszméletlenül büszke voltam rá. Büszke mert okos és teljes mértékben az édesanyjára ütött.
- Tudom Freja, csak annyira szeretem a zsiráfokat - Addison hirtelen megállt, velünk szembe fordult, majd lebiggyesztette az ajkát. Megsimogattam a haját, majd a zsiráfok felé igyekeztünk. A kifutó mellett több mint tíz percet eltöltöttünk, hiszen vártuk, hogy az egyik állat felénk sétáljon. Freja és Addison egymás mellett állt és a zsiráfok felé mutatva beszélgettek. Addison integetett is az egyik állatnak. Addig én félre sétáltam, majd felhívtam Owent. A betegszabadságom miatt most ő és Jennifer viszik a frontot Az elmondása alapján gőzerővel dolgoznak az ügyön. Hogy mi volt a kiindulási pont? -Most próbáljuk megtalálni a fickó lakhelyét - válaszolta, miközben Mrs. csini popsi hangja szólalt meg a háttérben. - Jennifer azt üzeni, hogy minél hamarabb gyere vissza, mert forró nyomon járunk!
- Ez aztán a jó hír - lesütöttem a szemem, majd csípőre tettem a kezem. - Csak most olyan jó a lányommal lenni. Állatkertben vagyunk.
- És most hatódjak meg? - hüppögött a legjobb haverom.
- Mi a bajod? - ráncoltam a szemöldökömet, miközben hallottam, hogy Owen bocsűnatot kért a főnöktől, majd minden bizonnyal félre sétált, hiszen suttogva folytatta.
- Jennifer és a szűk blúza közelében nagyon nehéz koncentrálni. Tudod, hogy a blúz mennyire feszül azokon a dudákon? Áh, és azok a gombok bármelyik percben szét repülhetnek... - próbáltam visszafojtani a nevetést, miközben Owen csak mondta és mondta. - És tuti, hogy jógázik, mert a feneke olyan kerek öcsém...
