|Legyél A Menedékem |

Tizennyolcadik

Az este további része sokkal felszabadultabban telt. Taylor és én jól érezhetően ledöntöttük a falakat, amik közénk álltak. Ez talán az alkoholnak köszönhető, amit fogyasztottunk. De egy dolog biztos. Visszavonhatatlanul megkedveltem. Taylor, gyengébb pillanataiban mutatja meg, hogy milyen is valójában. Még mindig a hintaágyon ültünk, de úgy éreztem, hogy sok minden megváltozott köztünk. Kérdezz-feleleket játszottunk, ami több szempontból is vicces volt. Sok kérdés miatt elnevettük magunkat, hiszen olyan kérdés is érkezett, mint például: "Másztál már fára?" "Kergetett már meg kakas?" Egyébként mind a kettő kérdésre igen volt a válasz. Taylor nagyon jól érezte magát. Érdeklődő és nagyon udvarias volt. Láttam rajta, hogy érdekelte az, amit mondtam és kifejezetten tetszett neki a humorom és a nevetésem (ami amúgy szörnyű), de Taylor szerint aranyos és egyedi. Teltek a percek, de mi nem igazán érzékeltük. Sötét volt, ezért nem is figyeltünk az órára, ami lassan éjfélt mutatott. Taylor vette észre, aki a csuklóján található, okosórára pillantott. Kezével megdörzsölte a szemét, majd kivette kezemből az üres poharat és a dohányzóasztalra helyezte.

Egy pillanatra megengedtem magamnak azt, hogy elveszek benne. Megengedtem, hogy reményeket ébresszem fel bennem. Átadtam magam neki és megfigyeltem minden vonását: a szeme mellett található szarkalábat, a rendezetlen borostáját, a sötétbarna haját és a hófehér fogait. Kezdem úgy érezni, hogy mi okkal találtunk egymásra, de talán még korai lenne ilyenre gondolni. - Úgy látom, hogy elszaladt az idő - könyökével a térdére támaszkodott, majd tenyerébe temette az arcát. - Menjünk aludni - mondta halkan, majd lassan felállt és udvariasan előre engedett.

- Mármint együtt? - kuncogva a szám elé helyeztem a kezem, ezért Taylor szintén elnevette magát.

- Akár együtt is mehetünk. Úgysem lesz belőle semmi - visszafogottan ásított, majd beléptünk a hátsó ajtón és becsuktuk magunk mögött. Taylor mögöttem sétált. Ez kicsit kiábrándított. Nem tudtam, hogy mit figyel, hova néz, vagy mit gondol. A nappaliban viszonylag sötét volt, de az ablak mellett található kicsi lámpák elég fényt biztosítottak. Végül gondoltam egyet és gyorsan megfordultam. A váratlan mozdulat miatt Taylor belém ütközött, majd átkarolta a derekamat.

- Én csak..

Fejembe szállt az alkohol.

Nem tudtam, hogy mit csinálok.

Jól éreztem magam.

Bor...sok volt a bor.

- Maga olyan gyönyörű - lassan végigsimított a meztelen karomon, a vállamra helyezte, végül nyakamat cirógatta és kezével megtámasztotta az arcomat. Közel hajolt hozzám. Nagyon közel. Már nem létezett intim távolság, hiszen ezt átlépte. Hüvelykujjával végig simított az ajkamon, majd közelebb hajolt hozzám. Enyhén megnyaltam az ajkam szélét. - Én is nyalnám az ajkát - a tekintete fel és le járt. Úgy nézett rám, mintha fontos lennék. Mintha kedvelne. Mintha vigyázna rám. Az ajkam és a szemem közt kapkodta a szemét. Pupillája kitágult, ajkát résnyire kinyitotta. - Maga számomra egy kincs - hajolt a fülemhez, majd lassan elhajolt. A távolság miatt úgy éreztem, hogy számomra véget ért a biztonság. Részeg voltam. Sok bort ittam. Megindult előre, de én megfogtam a csuklóját, visszahúztam, lábujjhegyre álltam és határozottan megcsókoltam. Még mindig nem tudom, hogy mit csinálok. Taylor ajka meleg és puha volt. Nagyon lassú és érzéki csók volt. Taylor azonnal regált és hátra túrta a hajam. Ujjait mélyen a hajamba mélyesztette, nyelvével megkereste a nyelvem. Egy sóhaj is elhagyta az ajkát. Beleborzongtam az érintésébe. Akartam őt. Azt akartam, hogy az enyém legyen. Talán...