A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

3. rész

Gyeongsan. A város, mely mindig élettel teli, most eléggé kihalt. Sehol egy népesebb tömeg, siető emberek vagy iskolából hazaigyekvő diákok. Itt-ott feltűnik egy idősebb bácsi aki kutyáját sétáltatva halad el a járdán, de egyébként minden csendes.
NaRa bátor lépései egyre inkább ingataggá válnak ahogy igyekszik a raktár felé amit minap említettek neki. Egy építkezés mellett halad el, ahol az éppen szorgoskodó munkások kíváncsi tekintettel figyelik a lány sietős lépteit. Egy idősebb férfi, ki egy vaskosabb mappát lapozgatva méri fel a munkálatok részletesebb adatait, a lányra emeli tekintetét. NaRa nem szentel neki különösebb figyelmet, hiszen hozzászokott már ahhoz, hogy folyamatosan bámulják, nézik minden lépéseit, főleg gyakorló küzdelmei alatt. Ám a férfi nem hagyta annyiban a dolgot, aggódó gondolatokkal és pillantásokkal állja útját a lánynak.

- Én a helyében nem mennék arra kisasszony. -inti óvva.

- Miért? -kérdezi kíváncsian.

- Mert az a környék nem a magafajta, ártatlan kislányoknak való. Az egy veszélyes hely hölgyem.

- Köszönöm uram, hogy figyelmeztet de tudom mit csinálok! -kerüli ki s folytatja tovább útját.

- Ahogy gondolja. Én szóltam. -emeli fel kezét majd visszatér feladataihoz.

A lány aprón meghajolva megköszöni a férfi figyelmeztetését, ám ezzel ő is abszolút tisztában van, így ez a kis intelem meg sem lepi. A járda végén ketté ágazott az út s ösztöneire és hatodik érzékére hagyatkozva jobbra fordult el, az jobban tűnik rosszabb környéknek, mint a baloldali rész.
A végtelennek tűnő út végén egy kissé poros földút parancsolta magamögé a szépen elegyengetett betonos autópályát. A fákkal szegélyezett, leginkább tűzgáthoz hasonlítható ösvény végén egy félig lerombolt állapotú épület állt, ránézésre egykor egy jól működő gyár lehetett. Nem volt még ott egy árva lélek sem, de NaRanak erős meggyőződése volt, hogy jó helyen van. Majdnem derekáig érő hosszú haját összegumizta, baseball sapkát húzott fejére s arcát egy fekete maszkkal rejtette el az esetleges kamerák elől. Dzsekijébe rejtett fegyverei ellenőrzése után óvatos lépésekkel közelítette meg a romos épületet. Egy bejárathoz hasonlító ajtónál állt meg, mi lánccal volt lezárva. Gondolta itt nem tud bemenni, hiszen fel nem törheti mert azonnal kiszúrnák, és most egyáltalán nem szeretné felhívni magára a figyelmet. Egy esetleges hátsóbejárat vagy elrejtett ajtó után kezdett el keresgélni. Mikor már feladta volna a bejutásra szánt reményeit egy betört ablakot fedezett fel, ami kb úgy a második emelet környékén lehetett. Szerencsére éppen egy túlméretezett fa állt a fal mellett, ami pont remek segítséget nyújthat számára a bejutáshoz.
Óvatos mozdulatokkal mászott fel, egészen addig míg el nem érte az ablak magasságát. Két lábra egyenesedve addig-addig egyensúlyozott amíg már érezte, hogy az ág amin áll, már nem bírja el. Ekkor elrugaszkodva beszaltózott a kitört üvegekközt és, hogy tompítsa esését, bukfencezve ért földet. Leporolva fekete ruháját felfedező útra indult, hogy kissé megismerje a terepet, míg mielőtt a rosszfiúk odaérnek. Látta a falakra felaggatott kamerákat, a kijáratokhoz szerelt lézeres riasztókat és azt a rengeteg illegális szállítmányt, amik faládákban sorakoztak, ha jól gondolja akkor felhasználási sorrendben. Legtöbben japán felirat volt, de akadt angol, kínai, thai sőt még orosz betűkkel ellátott láda is. Letelepedett egy vastagabb szürke színű kopott fal mögé, melyen a vakolat már jó nagy területen lemállott.

A nap már lemenőben járt mikor meghallotta, hogy néhány autó a raktár felé közeledik. Szíve nagyot dobbant, hiszen tudta, itt az idő!
Miután leparkoltak a járművek beszélgetések zajai szűrődtek be kintről s nem sokkal utánna kb két tucatnyi fegyveres alak sétált be a földszintre. NaRa nagyon fülelt hátha itt van az a V nevű alak, de egyikük sem ejtett ki ilyen betűt sőt még hasonlót sem. Úgy tűnt egy kisfőnök sincs (még) jelen, hiszen egészen barátian és közvetlenül beszélgettek egymással, kicsit sem tartva attól, hogy esetleg beszólnak főnökeiknek ezzel kivívva magukra a haragukat. A lány, hogy jobban halljon, egy emeletet lejebb ment és az alsó oszlopfal mögé rejtőzött el.
Kb fél órás várakozás után, mikor már egészen szürkület volt odakint, mégegy autó érkezett. De ez más volt, mint a többi! Óriási, matt fekete Mercedes terepjáró, mely csupán a termetével tekintélyt parancsoló volt bárki számára. Amint leparkolt, a sofőr aki olyan volt akár egy hegyomlás, másodpercek alatt pattant ki a vezető ülésből, hogy a hátsóajtóhoz sétálva kinyissa azt. Mély meghajlással adta tudtára mindenkinek, hogy „Igen a főnök megérkezett!". Érezhető volt a levegőben felgyülemlett feszültség, a félelem és a mély tisztelet aziránt aki kiszállt a kocsiból. Amint megpillantották mindenki egy emberként hajolt meg a férfi előtt, mintha csak egy királyt üdvözölnének. NaRa nem értette ezt a fene nagy félelmet, hiszen a férfi aki kiszállt egyáltalán nem tűnt ijesztőnek, veszélyesnek meg végképp nem! Szőkés-barna haja, fekete szemei és fehéres bőre volt. Vékony testalkata alapján még NaRa is le tudná győzni verekedésben, így nem pontosan volt világos számára mire ez a feszült hangulat.
Hamarosan egy újabb autó érkezett meg amiből egy barna és egy fekete hajú férfi szállt ki. Hasonló üdvözlést kaptak, mint elődjük, így a lány arra következtett ők is kisfőnökök lehetnek. Azonnal a szőke sráchoz siettek és egy egészen barátinak ható féloldalas ölelés után leültek az asztalhoz, mi a terem közepén volt. A legelsőnek érkezett szólalt fel, mire minden szem rá szegeződött.