A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

22. rész

Reggel hangos lövésekre ébredt az egész birtok. NaRa ijedten a nappaliba szaladt, fegyverrel kezében. Meglepve látta, hogy a fiúk halálos nyugodtsággal ülnek a kanapén, sőt volt aki fel sem ébredt még. Nem értette mért van mindenki idebent mikor kintről valaki vagy valakik támadják őket.

- Istenem mi ez a kibaszott hangzavar!?

YoonGi álmos egyben mérges hangja beszelte az egész földszintet és kikerülve a lépcső alján álldogáló lányt, mérgesen a konyhába trappolt. Érdekes, NaRa is éppen erre lett volna kíváncsi. Mi ez a hang és miért nem tesz senki semmit?

- Csak V az. -adott választ Hoseok, aki egy nagy pohár kávét igyekezett mihamarabb magába tömni.

- És mi a faszomnak lövöldözik hajnali kilenckor? Arra nem gondol, hogy más még aludna!?

YoonGi mérgesen ült a fiúk közé egy igazán méretes adag kávéval kezében.

- Nem tudom mi baja. -ingatta fejét Jin- Hajnalban felkeltett és leordította a fejem amiért nincs frissen főzött kávé aztán hátrament az edzőterembe, most meg ezt csinálja.

NaRa elképedve hallgatta ahogy legfőbb bizalmasai és legjobb barátai sem értik Taehyung fura viselkedését. Pedig aztán ha már ők sem tudnak semmit, akkor ott gond van!

- Bazdmeg, a főnök bekattant!

Hobi igazán hitelesre sikerült felszólalásán mind nagyot nevettek, még Agust is elmosolyodott.

- Apropó MinJi, te hol voltál tegnap? Egésznap téged kerestelek. -szegezte neki a kérdést Jin.

- Volt egy kis elintéznivalóm. Bocsi amiért elfelejtettem szólni. -mosolygott rá hamisan.

- Nem gond. Csak gondoltam kicsit edzhettünk volna NamJoonnal de már mindegy.

- Majd bepótoljuk a csoportos tréninget rendben? De most jobb ha megnézem mivan Taehyungal. A végén még elhasználja az összes lőszert.

- Hát szerintem nem jó ötlet most őt zavarni. -csatlakozott Jimin is- Szerintem hagyd őt békén. -vágta hozzá kissé bunkó stílusban.

Mind a fiúra kapták tekintetüket, hiszen sosem szokott tiszteletlen lenni, főleg nem lánnyal és főleg nem azzal aki a csapathoz tartozik. NaRa sem értette ezt a durva hangnemet, de valamiért erős sejtése volt, hogy köze van a múlt estéhez. S ez mégjobban felvillanyozta kíváncsiságát. Otthagyva a fiúkat a gyakorlópálya felé vette az irányt, ahol Taehyung éppen fegyverét vágta földhöz, kisebb port csinálva magaköré.

- Rohadj meg ott ahol vagy te rakás szar! -üvöltötte a földön heverő tárgy felé.

- Mit vétett ellened az a szegény pisztoly?

A lány hangjára döbbent arccal fordult meg és pislognia kellett párat, hogy eldöntse most NaRa tényleg ott van-e vagy csak halucinál. Vicces ábrázata mosolyt csalt a lány arcára.

- MinJi? -úgy nézett rá, mintha legalább is egy természetfeletti lény szállt volna alá az égből.

- Mivan? -tárta szét karjait, látva a férfi döbbenetét- Csak szólok, hogy jobb ha most egy ideig elkerülöd YoonGit vagy rettentően meg fog verni amiért felkeltetted. Még aludni akart szegény pára. -nevetett fel a fiúra kicsit sem illő jelzőn.

- Ch, pont leszarom YoonGi alvásigényét. -fordult vissza a céltáblák felé.

- Mit csinálsz egyébként?

- Mért minek tűnik? -emelte oldalra fegyverét, hogy érzékeltesse irónikus gesztusát- Kenyeret dagasztok.

- Az jó. -indult vissza a házba- Csak figyelj az arányokra, hogy jó puha legyen! -kiabálta vissza.