A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

30. rész

Taehyung arca döbbent fintorba torzult, hogy a lány nem ismeri fel. De miért? Mi történhetett? Talán a vér vesztesége miatt? Egy lépést tett az ágy felé és igyekezett nem összeesni sokkos állapotától. NaRa tenyerét szája elé tette és erősen próbálta nem elröhögni magát. De annyira nem bírta visszatartani, hogy egy kisebb röfögés kíséretében kirobbant mélyről jövő nevetése. A férfi abszolút nem volt képben. Csak nézett a könnyes szemekkel vihogó lányra, hogy vajon mi lehet annyira tréfás.

- Óh bazdki látnod kellene az arcodat! Milyen fejet vágtál öcsém! -csapkodta combját.

- Várj! Te most... -mutatott rá mégnagyobb döbbenettel tudatában- Átvertél engem? -bólogatott- Hogy merted!?

- Könnyedén. Áhh szent giliszta, az a fej minden pénzt megért! -böködött rá nevetve- Na, csak nem megijedt a nagy Kim Taehyung, hogy egy kis senki nem ismeri fel? -gügyögött neki- Mi lelt, hogy így berezeltél? -kérdezte kötekedőn.

- Először is nem rezeltem be! Csupán meglepődtem, ennyi. Másodszor pedig nem állítottam olyat, hogy egy senki vagy. -erre a lány megemelte szemöldökét- Jó, talán az elején.

- Na így mindjárt más! Egyébként bocs az előbbiért de nem hagyhattam ki. Túlságosan adta magát a helyzet.

- Először és utoljára nézem el ezt neked! -emelte fel mutatóujját fenyegetően- De most már tényleg mennem kell, lenne néhány elintéznivalóm.

- Akcióztatok mi?

- Ezt honnan veszed?

- Az inged. -bökött a ruhadarabra- Taehyung attól mert dzsekit veszel fel a vér foltok nem fognak eltűnni, úgy ahogy én sem leszek vak. Ugye nem esett baja senkinek? -kérdezte aggódva.

- Nem. Tudod(?) mi profik vagyunk. Elkaptuk Joshuat, aki SeungCheol belsőkörébe tartozik.

- Akkor ő olyasmi mint az a WonWoo ugye?

- Kb. Ezért is kell kihallgatnom!

- Persze, menj csak. A munka az első. Én úgysem megyek innen sehová. -mosolygott fájdalmasan- Viszont Tae?

- Hm? -pillantott rá.

- Szólnál Jiminnek, hogy jöjjön be hozzám? Beszélni akarok vele! -a név hallatán komor lett arckifejezése- Mivan?

- Semmi. Szólok neki. De most megyek, szia MinJi!

Válaszra sem várva sietett ki a kórteremből, otthagyva a lányt kinek kérdőjelek kezdtek el megjelenni lelkiszemei előtt. Viselkedett már Taehyung furán, de ez... már-már beteges. Csak megkérte valamire. Vagy talán... Lehet az a baj, hogy kért tőle valamit? Vagy netalán a kérdésben elhangzó személy az, akivel problémája lenne? Ha ez a válasz, akkor vajon miért?

Másnap mikor NaRa éppen az ebédjét fogyasztotta kopogtak szobája ajtaján. Miután bebocsátást nyert a kint álló, Jimin dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón. Szemeit lesütötte, nem merte átlépni a küszöböt. Bűntudata nem hagyta neki, hogy testvére szemébe nézzen.

- Na, mire vársz még? Gyere be!

A fiú némi tétovázás után bement és eltolva a széket kb 1,5 méterre ült le a lány ágyától. NaRa félretolva ebédjét a fiúra nézett.

- Azt hittem már be sem jössz? -kérte számon, gúnyos hangnemben.

- Én csak... -túrt bele hajába- Nem akartam... izé, én nem tudtam...

- Tudom. Nem tudsz a szemembe nézni amiért a te hibádból fekszem most itt! -hadarta el monoton hangon, Jimin lehajtott fejjel bólogatott- Viszont! Azt neked is tudnod kell, hogy az amit a búzamezőn csináltál több mint gyanús volt. Elárultad saját magad, hogy tudsz mindent. Szóval! Vagy elmondod nekem az igazat vagy magam járok a végére de akkor nagyon meg fogod bánni, azt garantálom! Nos?