A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

27. rész

A szobát halk motyogás és annál is halkabb léptek zajai töltötték be, NaRa pedig ijedten nyitotta ki szemeit. Meglátta az ágy előtt álló fiúkat amint totál lesokkolt állapotban próbálják kitalálni valóság-e amit látnak vagy csak egy kiválóra sikerült tréfa. A lány, mivel még csak most ébredt nem tudta minek köszönheti a nézőközönséget ám mikor lepillantott magamellé, leesett neki a dolog. Taehyung ott aludt elterülve, ő a mellkasán, lábaik összegabalyodva. Rémülten húzódott el tőle, mire a többiek is megijedtek a hirtelen mozdulattól. A heves reakcióra Tae is felébredt.

- Ti meg mit kerestek itt? -vonta kérdőre a kíváncsiskodókat a lány.

- Csak furcsáltuk, hogy nem vagy reggelinél a konyhában és gondoltam szólok, hogy gyere enni. -vázolta fel a tényeket Jimin.

- Ja és Taet se találtuk sehol így őt is meg akartuk keresni. -fejezte be Hobi a magyarázkodást- Bár azt nem gondoltuk volna, hogy itt van. -vakarta fejét zavartan.

- Jó de még mindig nem értem miért vagytok mindannyian a szobámban?

- Hát nem egyértelmű? -ült fel Taehyung, kócos hajjal és álmos szemekkel- Hobi megtalált itt minket és úgy gondolta, hogy ez akkora szenzáció, hogy azonnal világgá kell kürtölnie. Nem igaz? -fordult a fiú felé, aki zavartan vigyorodott el.

- Hát én... csak... Ne harizzatok. -sütötte le tekintetét.

- Na, most, hogy már kinézelődtétek magatokat el lehet húzni a francba! -dőlt vissza az ágyba.

A döbbent fiúk zavarba jőve de vigyorral arcukon távoztak a szobából. NaRa arca piroslott a kínos helyzettől, az ágy szélére ülve próbálta megemészteni a dolgot, hogy bizony a többiek látták őt Taehyungal összebújva aludni. Mekkora égés már!

- Mivan? -fordult felé a fiú.

- Semmi. -felelte arcát kezébe temetve.

- A srácok miatt ne aggódj, nem fognak semmilyen pletykát elindítani. Egy ideig ez lesz a téma náluk de majd elfelejtik.

- Ch ja. Nekem addig meg hagy égjen a pofámról a bőr. -nevetett fel kínosan.

- Miért égne? Vagy talán ennyire szégyelsz engem? -sandított rá a takaró alól.

- Taehyung elmentem veled egyenesen Oroszországig, ha szégyelnélek a várost se hagytam volna el.

Lezárva a beszélgetést a fürdőszobába ment, hogy némileg rendbe szedje magát. Közben semmi másra nem tudott gondolni csak arra, hogy a múlt estét Taehyungal töltötte, a híres maffia vezérrel, akinek ki tudja hány ember halála szárad a lelkén. Undorodnia kéne, megvetnie magát, mégsem képes erre. Szíve még most is hevesen ver és valahányszor eszébe jut a kép amikor átöleli őt, hogy ne féljen a vihartól, széles mosoly jelenik meg arcán. Mi történik vele? Miért csinálja ezt?

Miután végzett visszament szobájába ahol úgy tűnik Taehyungnak sikerült visszaaludnia. Csak rázta fejét, hogy képes ennyit aludni? Odasétált az ágyhoz és keltegetni kezdte az alvó egyént, ugyanis neki fontos dolgai vannak. De hiába rázogatta, hiába szólongatta meg sem mozdult.

- Elképesztő vagy. -csapott combjaira.

- Tudom mondták már. -szűrte fogai közt, szemei csukva maradtak.

- Tae, ébredj! Nem alhatsz egésznap, dolgod van.

- Tudom. Csak még öt percet.

- Hogy aztán tíz legyen belőle ugye? Nem bánom, aludj csak. De ha elkésel valahonnan ne engem hibáztass érte! Jóéjt. -magára hagyva őt kiment a szobából.