11. rész

781 35 1
                                    

Egy gyönyörűen zöldellő park, egy gyerekzsivajtól hangos játszótér és egy kislány ki a homokban játszva várja szülei érkezését. A késő nyári szellő lágyan mozgatja meg a közeli fák sűrű lombjait. Egy nő és egy férfi kézenfogva igyekszik a homokvárat építő lány felé, ujjaik szorosan összekulcsolva. Az apró lány amint észreveszi a felé közeledő párt felsikoltva, hatalmas vigyorral arcán rohad oda hozzájuk.

- Anya! Apa! -ordítja.

A nő leguggolva fogadja a kislány széttárt kezeit és boldogsággal szorítja karjai közé. A nő szemében apró könnycseppek csillannak fel, melyek lassan csordogálnak le hófehér arcán. A kislány elválva anyjától hirtelenjében felnőtté vált és a nő ki eddig szorosan ölelte, halványulni kezd, végül eltűnik. A mellette álló férfi arca búskomor lesz és szomorú, fájdalommal teli mosolyt küld lánya felé. A lány kétségbeesetten kiált anyja után, ám az már nem tűnik fel újra. A földre rogyva kezd keserves zokogásba s arcát kezeibe temeti. A férfi vállára helyezi kezét mire felkapja tekintetét.

- Most már ketten vagyunk NaRa! -mosolya nyugalmat és biztonságot áraszt felé.

- Ketten. -leheli halkan.

Gépek halk, idegesítő kattogására és sutyorgásra hasonlító kellemetlen zajra NaRa nehezen kinyitja szemeit, s abban a pillanatban a fájdalom kegyetlen érzése suhan át egész testén.

- MinJi, magadhoztértél?

Az ismerős hangra oldalra fordítja fejét és meglátva a hozzászóló hang tulajdonosát aprón elmosolyodik és egy megkönnyebbült sóhajt ereszt ki ajkai közt. Jin aggódó tekintete arra enged következtetnie, hogy nem igazán lehet jó állapotban, hiszen nem lennének ennyire ledöbbenve hirtelen ébredésén.

- Hol vagyok?

Körbe nézve halványkékre festett falak, egy óriási függönnyel eltakart ablak fogadta és egy ágy amin fekszik. Ja és persze egy szívmonitor ami azt az idegesítő hangot adja ki magából.

- Biztonságban. -feleli Jimin.

- De hol? Kórházban vagyok?

- Hát... -túrt bele Jin tincseibe- nos ez nem igazán egy kórház. Mondjuk úgy, hogy ez mi kis személyes gyengélkedőnk.

Csak bólintott a kevéske információra méltató válaszra. Ennél többet bizonyára úgysem fognak neki elmondani vagy nem mondhatnak. Végülis mindkettő ugyanazt a véget takarja.

- Mi történt? -próbált volna felülni, de oldalába nyilaló kegyetlen fájdalom visszaszorította az ágyra.

- Meglőttek. Nem emlékszel? -emeli rá tekintetét az eddig sarokban megbúvó Hoseok is.

- Dereng valami. Mióta vagyok itt?

- Kb öt napja.

- Öt napja!? -ledöbbentette a válasz, nem erre számított- Huh... Akkor jól ellátták a bajom...

- Csak rossz helyre ment a lövés. De a doki szerint rendbe jössz, csak idő kell és pihenés.

- Na és az akció? Az sikerült ugye? Vagy... nem?

- Fogjuk rá. -feleli Jimin- Az amiért odamentünk megvan. Kiderült ki volt az áruló ki köpött, de hiába fogtunk el pár Seventeen-es embert egyik sem akar vallani. Pedig YoonGira vannak bízva. -erre még NaRa is megborzongott, szegény rabok!

- Akkor gondolom Taehyung megint ideges és elviselhetetlen ugye? -mind felnevettek.

- Nem jobban, mint máskor. -röhögi Hobi.

A bosszú ára [Taehyung ff.] BefejezettOn viuen les histories. Descobreix ara