Május 10.-e, reggel. A busz végállomásnál a jegyautómata előtt tolonganak a gimnazisták, akik az utolsó pillanatra hagyták a jegy/bérlet vásárlást. Én és Bazsi is a tömeg részét képezzük. A banyatankos vénasszonyok diadalmasan vigyorognak ránk (mert hát, mikor kell elmenni piacolni? A hétfő reggeli csúcsban!). A buszon nincs ülőhely, mert ha nem állsz fel bordán döfnek egy szovjet esernyővel (és te azt nagyon nem akarod!).
Már most fáradtak és megtörtek voltunk, pedig még 7.20 se volt. A sulinkhoz közeli kisboltba mentünk reggelit venni. Elsétáltunk a húsrészleg előtt, mire egy öregasszony kiugrott az egyik polc mögül:
–Mit képzelnek magukról? Egy ilyen idős asszonyt így megszégyeníteni!
Közben fellökött engem és Bazsit is. A földről ülve néztük, ahogy a banya kikap a fagyasztóból 2 egész csirkét és egy méteres halat, ezeket a hóna alá csapta és elindult fizetni.
Már ekkor tudtuk: ez a hét is jól kezdődik.
Na igen... ezt május 10.-én este írtam... az utolsó 3 mondatot meg május 30.-án... lusta dög vagyok 😅
YOU ARE READING
Ezek a mai fiatalok!
HumorÉn félek az idős néniktől. Szeretnek belém kötni mindenért is. Unalmas lenne az élet nélkülük. Balázs és Anna állandó vendégszerepe csak emel a színvonalon. Vagy nem. Lenti néni személyikultuszát építjük, gyere csatlakozz a szektánkhoz!
