November harmincadikán esett a hó és An kitalàlta, hogy menjünk el szánkózni. A probléma, hogy se szánkónk, se seggcsúszkánk nem volt. Így nagyobb fajta tálcákat vittünk magunkkal. Ami lehet, hogy véletlenül a menzárol van. Hupsz.
Rég éreztem ennyire gyereknek magam. Rég nevettem ennyit. Volt, hogy a tálca a dombon lefelémenet félúton kettétört alattam és onnantól lehengerbucskáztam egy 20 méteren át.
Tálcaval seggcsúszkázni nem a legjobb módszer, valszeg nem erre lett kitalálva...
Volt, hogy Annát megtoltam, ő elindult lefele, a tálca meg nem. És drága feleségem arccal előre beleállt a hóba. Természetesen lepereg a szemem előtt az élet, rohanok megnézni, hogy rendben van e, cserébe a boszorka arcon dob egy adag hóval.
Próbáltunk építeni hóembert, de ez azzá fajult, hogy elkezdtük dobálni egymást. Na ekkor jött a nap főszereplője, a Néni.
Néni: Ezek a mai fiatalok! Jódolgukban nem tudják mit csináljanak! A mi időnkben hétköznap délben nem volt idő havat enni!
Nézek Annára, ő is rám és megszületett a csodás gondolat, amit meg is valósitottunk. Megdobtuk hóval az öreglány és elfutottunk. Érett felnőtt emberek vagyunk, tudom, de leszarom.
Így lettünk Annával közösen büdös huligánok és ha lehet mégjobban beleszerettem. Mi lehet romantikusabb, mint közösen megdobálni egy idegesítő nénit?
YOU ARE READING
Ezek a mai fiatalok!
HumorÉn félek az idős néniktől. Szeretnek belém kötni mindenért is. Unalmas lenne az élet nélkülük. Balázs és Anna állandó vendégszerepe csak emel a színvonalon. Vagy nem. Lenti néni személyikultuszát építjük, gyere csatlakozz a szektánkhoz!
