Ezek a mai fiatalok!

Beperellek!

Elcsapott egy bicikli.

Eltörtem egy gyerek karját.

Tehát péntek reggel ballagtam be az iskolába, kicsit azt se tudva melyik dimenzióban vagyok. Hátam mögül, jobbról egy kisgyerek jött biciklivel. Már néhányszor láttam a környéken és hát nem kéne utcara engedni, mert nem teljesen kontrolálja a biciklit. Felnőtt lény, ami arra van, hogy vigyázzon az utódra természetesen 200 méterre van mindig.
Szóval jött hátulról a gyerek. Fék nélkül teljes gőzzel a lábamba csapódott, majd szép ívet berepülve a betonra érkezett, ahol kezével tompított.

Nagyi ebben a pillanatban spawn-olt le mellém. Én érzékeltem, hogy nem tudok felállni. És nem elég, hogy megdöglök a fájdalomtól, vitatkozhatok a vénasszonnyal.
Nagyi:Mit képzel magáról, maga miatt esett el szegény! Miert nem képes figyelni?
Én: Mi lenne, ha megnézné, hogy él e még a gyerek? Hé, kicsi, gyere mutasd!...Eltört. Vigye orvoshoz. (Ezt így még mindig a földön ülve.)

Nagyi: Feljelentem magát! Beperelem! Kártérítést követelek!
Én: Egy: A maga hibájából történt a baleset. Kettő: Kisgyerek, túléli, bekötözik aztan megy vissza Legozni. Én viszont ha nem tudok járni nem tudok vezetni, se dolgozni, ezzel többszázezres anyagi kárt szenvedek. Örüljön, hogy mentőt hívok és nem rendőrt.

Ez után már csöndben tudott maradni.

A kissrác még óvodás, meglepően jól kezelte az egészet. Itt nem ő a hibás, hanem a nagyszülő.
(Nekem amúgy annyira nem komoly a bajom, térdem sérült de a doki szerint 2 hét és rendben vagyok. De 2-3 napig nem tudok ráállni.)