Én félek az idős néniktől. Szeretnek belém kötni mindenért is. Unalmas lenne az élet nélkülük.
Balázs és Anna állandó vendégszerepe csak emel a színvonalon. Vagy nem.
Lenti néni személyikultuszát építjük, gyere csatlakozz a szektánkhoz!
Vissza térben és időben. Az osztrákiai kalandról maradt meg.
A kis hegyi ház amit béreltünk a következően nézett ki:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Anna, Lili és én a nappaliban voltunk, amikor Balázsunk egyszál pöcsben kirohant a fürdőből, üvöltve: -PÓÓÓK!!
Lili elindult levadászni a gyilkos állatot, de mindeközben a pucér és vizes Balázsunk átesett a husszabíton és lecsapta a biztosítékot. Csodálkoztunk, hogy az áram nem erőszakolta meg. Anna és én a kifinomult nyelvtudásunkkal este 11kor zaklattuk a főbérlőt, hogy most mi a tökömet kell csinálni. Én, az egyedüli férfiember mehettem le a pinyóba a kis telefonos világításommal felkapcsolni a biztosítékot. Nem, nem féltem, hogy elvisz a démon. És nem síkitoztam én is, hogy minden tele van pókokkal. És nem értetlenkedtem, hogy mit hova kell kapcsolni. És nem, Annának nem kellett lejönni megmutatni, azt az egy, nagyon egyszerű mozdulatot, áhh dehogy. És Balázs nem esett el még 3x a hosszabítóban és csapta le a biztosítékot megint...
