Én félek az idős néniktől. Szeretnek belém kötni mindenért is. Unalmas lenne az élet nélkülük.
Balázs és Anna állandó vendégszerepe csak emel a színvonalon. Vagy nem.
Lenti néni személyikultuszát építjük, gyere csatlakozz a szektánkhoz!
Így a rész előtt szertém megköszönni a 100K megtekinést. Meg boldog, nénikben gazdag újévet! Ha netán nem tudsz aludni és kényszert érzel rá, hogy a rajzaimat nézegesd, akkor instán: The_Matex. Itt akár beszélgetni is tudsz velem, eskü 3 hónapon belül visszaírok.
Nade akkor térjünk a tárgyra. Kutyaviadal/támadás és közteresek. A szálakat természetesen egy néni mozgatja.
Mint már említettem Balázsnak van egy kutyája, Rénó. Rénó egy malinois, ismertebben belgajuhászkutya. 25 kilójával nem számít nagynak, kisebb, mint egy labrador. Kinézetre pont olyan, mint egy pici, rövidszőrű németjuhász. A szőre amúgy kifejezetten durva, nem az a kis ölelgetnivaló plüssállat. De amúgy nagyon cuki! Jó, mondjuk most haragszom mert megd.gta, majd szétrágta az egyik párnám. De attól még nagyon cuki.
Ez a kutya nem a szomszédnéni fehér szörpamacs Fifikéje, körbefutná a világot 2x és még mindig nem fárad el. Tehát Balázs (és apja) rengeteget foglalkozik vele, nyáron meg elmennek Görögbe és rámhagyják a kutyát. Én nem futottam vele 12 kilómétert/nap, és ezt egy héten belül megunta és szétkapta azt az egy cserepes növényt, ami túlélt engem. RIP.
Van az az elég fura munka-játék, amit őrző-védőnek hívnak. A kutya nekiugrik a vastag védőruhás embernek és csüng rajta meg harapja ahogy tudja. És mi ilyet játszottunk egy kutyafuttatóban.
Leszögezném, hogy Rénó egy képzett kutya és csak parancsra támadhat és akkor is csak karra.
Tehát kimentünk egy kutyafutatóra, ami üres volt. Ez egy sima, füves ketrec. Felvettem azt a csodás karvedőt, ami arra szolgál, hogy ne harapja szét a kezem és vártam, hogy Balázs kimondja a parancsszót: Támad!
Kicsit összefostam magam, amikor a kedves okos cuki kutyuli azonnal az összes fogával vicsorogva, mélyen morogva elkezdett felém rohanni. Balázs azzal a tanáccsal latott el, hogy tegyem ki a karomat, hogy azt tudja elkapni. Hihetetlenül jól hangzott, de rákényszerítettem magam. Jelenet a következően nézhetett ki:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A különbség annyi, hogy én jobban repültem, mint a kutya. Miután a földön feküdtem Balázs behívta. Volt annyi eszem, hogy ezt még 3x eljátszottuk. Már egész jól ment, egyre több ideig tudtam talpon maradni. Viszont egy néni nem értékelte a jatékot és ránk küldte a köztereseket, először kutyaviadal miatt (csak Rénó volt, szóval WTF), majd pontosított kutyatámadásra. A közteresek nagyon eldöntötték, hogy most meg fognak menteni. Nem rajtuk múlott. Bejöttek a ketrecbe. Most őszintén: Látod, hogy épp egy őrült kutya csüng az ember karján veszettül harapva, mit fogsz csinálni? A) Megkérdezed, hogy van e probléma B)Felszólítod a bent lévőket, hogy hagyják abba C) Bemész, hátha széttép
Termeszetesen a C a helyes válasz!
Bejöttek majd tanácstalanul megálltak. Közteres1: Te, Sanyi, most mi a faszom legyen? Balázsnak ekkor tünt fel a két jóember, lehívta rólam a kutyát, majd megkérdezte, hogy mi a probléma. Sanyi, a közteres: Maguk mit csinálnak??! Én, teljesen porosan és izzadtan: Mi csak játsszunk.
Miutan realizáltak, hogy mindenkinek nagyon kínos leléptek
