A nénik néniskednek. Mindig, akkor is, ha éppen nagyon nem vágyok rá.
Szóval Annával elmentünk boltba, állunk a pénztárnál a teli kocsival, amikor jött egy ilyen 50 vége körüli nő.
Nő: Bocsánat, előre tudna engedni? Felolvad a kocsonyám!
Nézek rá, mert szerintem a kocsonya nem tud olyat, de mindegy, gyere, nincs kedvem balhézni.
Ekkor mondták be, hogy megnyílt mégegy kassza. Csakhogy ez a nő full keresztbe beállt, hogy se az egyeshez, se a ketteshez ne tudj menni.
Én: Elnézést... (semmi) Elnézést! ELNÉZÉST!
Nem reagál semmit. Az emberek már mögöttem idegben vannak. Szóval jött a következő módszer: a kocsi löködés. Neki tolom a seggének egyszer... semmi, mégegyszer... harmadjára már nagyobb erővel tolom neki és ezzel végre sikerült reakciót kicsikarni.
Nő: Jól van már, mit kell úgy sietni? Ezt a rohanó világot!
Szóval végtelennek tűnő kínos másodpercek múlva végre elindult. És így végre tudtunk haladni.
Tanulság: A megoldás mindig az, ha fellököd egy bevásárló kocsival... khm, nem, ez nem követendő példa...
YOU ARE READING
Ezek a mai fiatalok!
HumorÉn félek az idős néniktől. Szeretnek belém kötni mindenért is. Unalmas lenne az élet nélkülük. Balázs és Anna állandó vendégszerepe csak emel a színvonalon. Vagy nem. Lenti néni személyikultuszát építjük, gyere csatlakozz a szektánkhoz!
