Ezek a mai fiatalok!

Karácsony

Boldog karácsonyt. Megint. Ezúttal nem lesz balhé. Ezúttal tényleg boldog lesz.

Szóval az én pokolból kimászott rokonsagom után mentünk Annáékhoz, ahol kellemes csalódás ért. Kicsit tartottam a rokonaitól, mert nem sokszor találkoztam veleük, de nagyon cukik.

Annyira jó hangulata van az egésznek. Finom volt a vacsora, és az ő kérdéseik nem számonkérőek, hanem érdeklődőek. Kaja után An nagymamajával szövetkeztünk össze, főzős tippek és receptek kitárgyalása közben próbált kötni tanítani. Sikertelenül.

A nagyival a konyháról karamellt és szaloncukrot loptunk, miközben tudjuk, hogy úgyis odaadnák. Újra gyerek vagyok. Anna meg mosolyogva nézi, hogy mit garázdálkodunk.

Anna apjával beszélgetni a kanapén egy üveg bor társaságában... megnyugtat. Már kevésbé félek az apaságtól. Leülni társasozni és jól érezni magunkat, semmi kiabálás, semmi idegesség. Kissé idegen ez az érzés, kicsit fura, de tetszik.

Anna anyukája előveszi a fotóalbumot és vidáman storyzgatnak. Anna gyerekkori képei nagyon cukik, és néha feljön egy egy ciki történet, amitől elvörösödik. És én imádom, amikor piros a füle és zavarában mosolyog, ilyenkor is annyira szép. Benne vagyok az albumban. Mindenki úgy kezel, mintha a család része lennék és ez elsőre nagyon fura. Anna erre csak annyi mondott: "Mert a családunk része vagy"

Mostmár értem. Mostmár érzem, ilyen a boldog karácsony.