My love for you /Lando Norris ff./

10.

Chelsea

Monzában Charles hogyan is fogalmazzak? Eléggé ki volt akadva, hogy nem Ő állhatott a pódium harmadik fokán. Tudtam, hogy mennyit jelentett volna neki, és éppen csak lecsúszott róla. És nagyon így nézett ki, hogy Szingapúrban ugyanez fog történni és csapattársa újra a pódiumon állhat, nem is akármelyik fokán. Carlos megnyerte a futamot, Lando pedig rögtön mögötte végzett. Ahogy a brit fiú levette fejéről a sisakját láttam a levakarhatatlan vigyort arcáról, melynek hatására nekem is mosoly szökött arcomra. Hiába minden egyes veszekedésünk, boldog voltam, hogy Ő is az volt. Viszont utána a csalódott Charlest láttam a képrenyőkön, ahogy éppen ledobta a kesztűket. Rossz érzés volt Őt úgy látni.

– Gyere!- ragadta meg a kezemet Max és egészen egy kordon mögé rángatott, ahol Lando állt, mikor pedig észrevett minket nem is gondolkozott csak odajött hozzánk.

– Nagyon jó voltál Lando!- veregette vállon Aiden.

– Sikerült srácok!- nevetett fel és meglepetésemre engem is ölelésébe vont. Valószínűleg csak a hirzelen hév miatt tette, de jól esett. Nem tudtam mennyi ideig tarthatott, de nem szerettem volna elszakadni tőle, megvártam, míg Ő bontakozik ki. Lehet, hogy csak pár másodperc volt, elképzelhető, hogy fél perc vagy akár egy egész, de kellemes volt és melegség áradt szét testemben miatta. Rögtön eszembe juttatta, mikor Monzában úgy ébredtem, hogy Lando karjai között feküdtem...

A ceremónia után a parkolóban szedtük össze egymást ahová csatlakozott Carlos és Charles is.

– Mit szolnátok ha holnap este elmennénk bulizni? Simán ittmaradhatnánk és egy kicsit kikapcsolódhatnánk.- vetette fel az ötletet Carlos, ami nem is volt akkora hülyeség. A fiúknak kijárt már egy kis levezetés a sok nyomás után. Úgy láttam Sainz nem fogadott volna el nemleges választ, elhatározta, hogy vele megyünk.

– Jó! Nekem tetszik!- bólogatott azonnal Max és vele együtt Blair is.

– Felőlem mehettünk.- bólogattam beleegyezően.

– Én nem tudom.- húzta fel az orrát Charles.– Nincs kedvem.

– De lehet, hogy holnap már lesz.- néztem rá.

– Nem hiszem.- ingatta meg a fejét.

– Lando?- kérdezte tőle Carlos.

– Mikor nem voltam benne?

– Rendben akkor holnap küldöm a címet, hogy hol találkozunk mondjuk nyolckor.- vázolta a tervet.– Sziasztok!- integetett majd beült az autójába.

– Jössz velem?- tette Charles kezét vállamra. Rá néztem majd hezitálva bólogattam.

– Biztos nem akarsz holnap eljönni velünk? Kikapcsolódhatnál egy kicsit, hiszen annyira be vagy feszülve.- ültünk be az autójába.

– Biztos. Tényleg semmi kedvem nincs hozzá és nem is szeretnék valamilyen drámába belekeveredni.- ugyan milyen drámába keveredne? Jó, mondjuk tény és való, hogy Lando és Carlos mellett ezt sose tudni.

– Sajnálom, hogy ma sem jött össze.- húztam el a számat, nem firtatva a bulis témát.

– Csak én tehetek róla.- vonta meg a vállát és próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné a dolog, de hiába tudtam, hogy még egy darabig örlődni fog és nem fogja hagyni, hogy akárki segítsen neki.

– Ez nem igaz! Ne okold mindenért csak saját magadat.- ráztam meg fejemet.

– De tisztában vagyok vele, hogy én rontottam el.