My love for you /Lando Norris ff./

20.

Chelsea

Nem jelenettük ki, hogy együtt vagyunk. Mondjuk néha még én magam sem voltam benne biztos, hiszen még csak magunk között sem mondtuk ki, hogy együtt lennénk. Pedig kimondottan úgy viselkdtünk, mint egy boldog pár. Mondjuk egyenlőre teljes mértékben meg voltam elégedve a helyzettel így, és mellékes, hogy rákérdezni sem mertem, nehogy itt nekem rosszul jöjjek a végén ki belőle.

Lando megkért, hogy jöjjek vele Ausztráliába. Nagyok régen voltam vele futamon és imádtam is a vele töltött időt, így kérdés nélkül mondtam neki igent, főleg, hogy a szabadidejében csak kettesben leszünk.

Az időmérő reggelén egyedül ébredtem, amit először nem tudtam mire vélni. Mondjuk Lando nem léphetett le, mert az ö nevén volt a szoba, meg nem is láttam rajta, hogy bárma baja lett volna. És nem vakami jó színész, maradjunk annyiban. Azonban rögtön megnyugodtam, mikor megpillantottam egy kis cetlit a telefonomra rakva, amit mosolyogva vettem a kezembe. Rögtön kiszúrtam a lap aljára rajzolt béna szivecskét, ami melegséggel tölötte el a szívemet és el is határoztam, hogy bele fogom rakni a telefonom átlátszó tookjába, hogy mindig velem lehessen egy kicsit Lando, mégha valójában a világ másik feén tartózkodik is.

Jó reggelt Édesem! Korán keltem és olyan angyalian aludtál és szuszogtál rajtam, hogy nem volt szívem felkelteni téged. Meg nem is gondolom, hogy el szerettél volna jönni futni velem. Remélem kipihened magad, estére programunk lesz Szivi! Puszillak! ♡

Letörölhetetlen mosollyal az arcomon választottam ki az aznapi ruhámat, utána pedig leültem az ágyra kezemben a telefonommal, hogy megnézhessem van-e valami érdekes a közösségi oldalakon. Az Instagramot megnyitva nem akartam hinni a szememnek, hogy mit láttam. Lando Norris miért egy szál semmiben a felsőtestén fut korán reggel? És egy egyel fontosabb kérdés, hogy miért nem az én közelemben van felső nélkül? Valószínűleg sokkal jobban értékelném.

- Megjöttem - lépett be az ajtón leizzadva Lando egy jó negyed órával később, miután leülepedtek bennem, nagy nehezen a képek.

- Arra kell kelnem, hogy félmeztelenül fotózkodsz a rajongó csinilányaiddal? - mosolyogtam rá, csak egy kicsit piszkálódni akartam vele.

- Tudnád milyen örömet okoztam nekik - ment bele a játékomba és húzta az agyamat.

- Hmm el tudom képzelni - megforgattam a szemeimet, majd mellkasára csaptam - Fürödj le!

- Büdös vagyok?- húzta fel szemöldökeit színlelt meglepettséggel.

- Őszinte legyek vagy kedves?

- Nem érzem a szeretetet - vágott durcis fejet és derekamnál fogva magához rántott. Ilyenkor kit érdekel, hogy büdös vagy sem? Őszintén még élveztem is, ahogy nedves felsőteste hozzám tapadt.

- Pedig szeretlek - mosolyogtam rá lágyan. Minden csipkelődés ellenére azt szerettem volna, hogy tudja mennyire a szívembe zártam. - Szóval említettél a kis üzenetedben valamilyen esti programot... Miről van szó?

- Nem szerettem volna idö előtt elmondani, de gondolom, addig nem hagynál békén vele, amí nem mondanám el - erre csak egyetértően bólogattam, mivel valóban addig nyaggatnám, míg nem avat be a dolgokba. - Elmehetnén valami puccos étterembe vacsorázni - tetszett az ajánlata, viszont egy valami mégis csak visszatartott.

- Nem szeretnél inkább nyugalomban lenni a holnapi verseny miatt? Mármint nagyon élvezném, de inkább szeretném, hogy jól teljesíts holnap Lan - vettem kezeim közé arcát.

- Hát...

- Étterembe máskor is elmehetünk. Amikor nincsen versenygétvéke.

- Legyen - tudta jól, hogy ez nem visszautasítás, szimplán csak az ő érdekeit nézem. - De akkor rendelünk fel vacsorát és nem lent kajálunk, hanem fent kettesben.