1. Menekülés

399 14 0
                                    

"Futok, menekülök. Egyre inkább a levegő után kapkodok. Nem tudom, hogy mi történik nem tértem még teljesen észhez. Olyan érzés mintha valakit bent hagytam volna, de nem mehetek vissza! -Hirtelen pirosan kezdtek villogni az épületben és a körülötte levő lámpák- Oh, a francba! Sietnem kell, nem kaphatnak el! "

-Minden egységnek; legyen maguknál fegyver, veszélyes lehet! Csak kábítóval lőhetnek, el kell kapnunk! -Szólalt meg egy eléggé ismerős hang a hangosbemondóban.

Alig bírtam összeszedni a gondolataimat, még mindig mintha valamiféle kábításban lennék. Mindenesetre futottam tovább, ahogy csak bírtam, tudtam hogy menekülnöm kell. Egyszer csak egy lövést hallottam egészen közelről. Hirtelen megtorpantam majd mikor lövések sorozatát hallottam, megint az életemért küzdve rohantam.

-Merre mehetett uram? - kérdezte valami öltönyös ember az egyik katonát, de egyiküket sem ismertem fel.

-Nem tudom, elveszett a szemem elől de egészen biztosan eltaláltam, szóval nem juthatott messzire, valahol itt kell ájultan feküdnie a közelben!

Ez voltaz utolsó párbeszéd amit hallottam, majd mikor észrevettem a lábamból kiálló tűt, gyorsan leültem valami bokor szerűséghez, ami körülbelül éjfél tájékán még jobban eltakart, persze a sötétnek köszönhetően. Egy határozott mozdulattal kihúztam magamból a tűt, felszisszentettem majd elkezdtem tovább rohanni. Tudtam, hogy a tűből az anyag belekerült a testembe, hiába húztam ki, ezért nemsokára elájulok. Egyre kevesebb erőm lett, egyre lassabban futottam, amikor egyszer csak térdrerogytam és elsötétültelőttem a világ.

A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//Où les histoires vivent. Découvrez maintenant