A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//

21. Saját idősík, a saját élet

-Tony! – lépkedtem a labor felé Thorral a nyomomban, a playboyt keresve – Tony, itt vagy? – kiáltottam el magam újra.

Miután Thor pörölyét emelgettem, de semmi nem történt, az istennek eszébe jutott egy fontos kérdés. Tudok a saját idősíkomban utazni? Láthatom a jövőm és a múltam?

-Stark! – kiáltotta el magát mögöttem a szőke hirtelen, amitől összerezzentem.

-Ne ordibálj tarzan, hallom! – lépett elő unott képpel – Ha a többieket keresitek, a másik kórteremben vannak Wandával. – motyogta.

-Hozzád jöttünk. – kezdtem bele – Van egy érdekes kérdésünk. – pillantottam az istenre – Tudnék időt utazni a saját életemben? A saját időmben, múltamban, jövőmben, tudoood – nyújtottam el mire közbevágott.

-Értem mit akarsz mondani Roxy. – forgatta a szemeit – Nem tudom, hogy lehetséges-e. Logikus lenne ha igen, és nem nagyon lepődnék meg. Ehhez kísérletezni kellene, amit gondolom annyira nem akarsz. – sétált ki az ajtón és biccentett a fejével hogy kövessük.

-De! Csináljuk! – kiáltottam el magam mire mindketten meglepetten néztek rám.

-Akár Lokihoz is elvihetném... - kezdte Thor, de tudtam hogy ez a terv megint kudarcba fullad.

-Ezt már megbeszéltük Thor! Nem megy Lokihoz! – mutatott rám Tony – Kísérletezni akarsz? Biztos? – nézett aggódva.

-Igen! – bólintottam, mire ő pár lépést haladt és belépve Wanda kórtermébe, elkiáltotta magát.

-A kölyök kísérletezni akar! Ki segít nekünk? – tárta szét a kezét, mire mindenki értetlenül bámult.

-Wanda! – kiáltottam fel, és egyből odarohantam hozzá. Ahogy odaértem szorosan megöleltem, amit egyből viszonzott, és sűrű bocsánatkérések közepette váltam el tőle, hogy lássam, nem-e sérült meg – Jól vagy? – kérdeztem mire bólintott.

-Roxy... Mi ez a kísérlet dolog már megint? – vonta fel a szemöldökét Bruce, mire én, Stark és Thor felvázoltuk mindenki előtt a szituációt.

-Nem hinném, hogy mi ketten sokat tudnánk hozzátenni... - állt fel Nat és Clint – De bármiben segítünk.

-Én benne vagyok! – mondta a boszi.

-Én is szívesen segítek! – mondta Bruce.

-Mi is! – bólintott Sam és Vízió, aztán mindenki Stevere nézett.

-Jaj kapitány, ne te legyél az ünneprontó! – nyafogott a milliárdos.

-Mikor kezdenétek? – pillantott rám és Tonyra.

-Csütörtök este van, holnap ellógja még a sulit, és egész hétvége szabad. Parkernek meg majd szólunk hogy ha akar jöjjön ő is, legalább felzárkózik a történtek miatt. De csak hogy lásd Rogers milyen becsületes vagyok! – tette szívére kezét – Hétfőtől újra megy az iskolapadba. – nyújtotta ki rám a nyelvét, mint egy gyerek, mire Pepper mögé állt és tarkón vágta, amin hangosan felkacagtam.

-Legyen! – adta be a derekát a kapitány.

Nem nagyon tudtam aludni, mert foglalkoztatott a dolog, az erőmmel kapcsolatban. Annyit agyaltam hogy azon kaptam magam, nemsokára reggel van, ugyanis az óra hajnali négyet mutatott. A konyhába osontam halkan, ügyelve arra hogy senkit ne ébresszek fel, de amint betettem a lábamat észrevettem, hogy nem én voltam az első.

-Hát te? – suttogtam fáradtan.

-Nem alszom jól mostanában. – rántott vállat Tony – Most pedig megszomjaztam! – emelte fel a bögréjét.