A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//

6. Új ember, Peter Parker

Bámulásunkból, ami a sztorim után beült közénk, a lift csilingelő hangja ébresztett ki. Amikor odakaptam a fejem, egy barna hajú fiatal srác lépett ki belőle. Mintha kicsit izgult volna, bár szemei csillogtak, amikor meglátta a csapatot. Tony egyből elé sietett és egy öleléssel üdvözölte.

-Peter, bemutatom neked Roxyt! Ismerkedjetek meg, utána majd felvázolom mi a helyzet. – mosolyogva lépett el tőlünk a milliárdos és a többi harcossal a konyhába mentek még mi a nappaliban voltunk.

-Szia, Peter Parker vagyok! – nyújtotta a kezét amit mosolyogva elfogadtam.

-Szia, Roxy Adams! Te is bosszúálló vagy?

-Hát, ezt még így sosem mondták ki. De minden esetre én vagyok Pókember. – szaltózott egyet amitől padlót fogott az állam.

-Wow, ez menő volt. Ezt egyszer meg kell tanítanod – nevettem halkan, mire a srác is elmosolyodott. – Egyébként hány éves vagy?

-17, na és te?

-Én is! Hova jársz suliba? Vagy magántanuló vagy szuperhős létedre? – incselkedtem vele de vette a lapot és nem sértődött meg.

-Nem, Queens-be járok, nem tudják hogy pókember vagyok. Legalábbis csak a bosszúálló csapat tudja nyilván, meg még két barátom, és a nagynéném. Ja igen, és most már te is. – mosolygott. – Neked van valami szuper erőd, esetleg páncélod, vagy valami ilyesmi?

-Hát kiképzett katona vagyok, de az egy nagyon bonyolult sztori, inkább hagyjuk majd egyszer elmondom, plusz még van olyasmi erőm mint Wandanak.  Annyi különbséggel, hogy neki vörös színe van, nekem pedig zöld. Ritkán használom, általában tudom kontrollálni de nem mindig bízom magamban.

-Akkor kemény gyerekkorod lehetett. – vette komolyra a szót Peter.

-Hát mit ne mondjak elég nehéz volt. De látod most mégis itt vagyok. – tártam szét a kezem mosolyogva.

-Annak ellenére, hogy először nem is akartál idejönni – sétált be a kapitány a nappaliba, Peter pedig ezután a mondat után ismét felnevetett. – Egyébként Tony üzeni hogy sipirc a konyhába, mert mondani akar valamit.

Bólintottunk, majd elindultunk a konyhába. Nem tudom mit akar Stark, de nem nagyon izgultam. Örülök, hogy itt van Peter, nagyon kedves srácnak tűnik. Kellemes érzés a közelében lenni, egy pillanatig nem éreztem azt, hogy kínos lett volna a helyzet, vagy hogy unatkoznék mellette, hiába beszélgettünk csak 10 percet. Jó emberismerő vagyok, szerintem jól kijövünk majd.

-Na gyerekek – csapta össze a kezét Tony – elintézem, hogy hétfőtől hivatalosan is osztálytársak legyetek!

-Mi?! – kérdeztük egyszerre de ahogy a csapatot elnéztem közülük sem mindenki fogta fel a helyzetet.

-Roxynak iskola kell. Ahogy elnéztem Peterrel jól kijöttök. Tudom Queens nem két sarokra van, de tudván milyen erővel és múlttal rendelkezik a kisasszony, szeretném ha lenne legalább egy olyan ember akit ismersz majd az iskolában, és mi is megbízunk benne.

-És hogy akarod csinálni? – tettem fel a kérdést, de ezekből csak pár az, mint ami valójában bennem halmozódott – Szülők, vagy törvényes gondviselők írathatnak be, és tudtommal itt senki nem a gyámom, se az anyám vagy az apám. Szóval? – fontam össze magam előtt a karjaim.

-Szóval, mivel én vagyok Vasember, Tony Stark...

-Hatalmas zseniális milliárdos playboy, igen ezeket tudjuk mind lapozz tovább – szólalt meg Wanda és kezével tellegetett, Stark viszont csak grimaszolt, mintha megsértődött volna.