A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//

18, Ne érj hozzám!

-Srácok! – kiabált a kapitány beérve a konyhába – Roxy időt utazott!

-Tessék?! – fordult a mosogató felől Wanda.

-Időt? – vette le a szemüvegét Bruce.

-Micsoda? – pattant fel Natasha a székről, majdnem fellökve a nappaliból érkező, kíváncsi tekintetű Clintet és Samet.

-Jól vagy? – néz végig rajtam a sólyom.

-Azt hiszem. – biccentettem.

-A jelenlegi technológia nem képes az időutazásra. – néz Stevere furán Vízió.

-A technológia nem, de az időkő igen! – szólal meg Thor, mintha csak a napját ecsetelné.

-A milyen kő? – kérdezi az istent Tony.

-De ő Roxy Adams, nem egy kicseszett kő! – mutat rám Clint.

Bosszúálló élet... Nem lehet elégszer mondani milyen izgalmas is ez.

-Az időkő egy végtelen kő, idióták! – forgatja a szemét Thor – Tudunk vele utazni az időben. Zöld színű olyan mint egy pici kristály. – mutatja a körülbelüli méretét nagy kezeivel a szőke.

-Roxy! – fordul felém Steve – Emelj fel! – mondja mire mindannyian furcsán nézünk rá.

-Rogers ezt nem tudom hogyan gondoltad, de ha én egy szuperkatonát emelgetek akkor abba beleroskadok! – ráztam a fejem hitetlenül.

-Nem úgy kölyök! – csap a homlokára Tony – Az erőddel! – mondja mire Steve egy hatalmasat bólint.

-Mi?! – kérdezzük mindannyian felháborodva – De hát nem is gyakoroltunk az erejével! – kiált fel a boszi.

-Itt az ideje. – vágta rá a kapitány, amit Tony támogatott, viszont mindenki más ellenzett – Gyerünk már! Csak pár centire a talajtól, csak pár másodperc! – sürgettet Rogers, mire engedélykérő tekintettel Wandára pillantottam.

-Rendben. – sóhajtott a Maximoff lány – Itt leszek melletted, jó? – sétált közelebb hozzám, mire egy aprót biccentettem – Akkor mehet! – nézett körbe a társaságon. Ijedt, meglepett illetve kíváncsi arcokkal találkoztunk.

Én személy szerint kicsit rettegtem a gondolattól, hogy használnom kell az erőm, ha másra nem csak ennyire is. A kezeimet kitartottam a kapitány felé, és egy pillanattal később már a zöld kis pamacsok színe lepte be a teret, illetve körülölelte Steve testét, ami ezáltal a magasba emelkedett. Néhány másodperccel később viszont leraktam, ugyanis nem szerettem volna ha elfajul a dolog. Amint Steve épségben földet ért, mindenkiből egy nyugodt sóhaj tört fel.

-Ügyes vagy! – simította meg a hátam Wanda, majd visszasétált a székéhez.

-Na látod, mondtam hogy menni fog! – örült a kapitány.

-Tarzan! – hallatszódott a milliárdos hangja – Az a izé-bizé kő... Ilyen színű mint a kölyök ereje? – ragad csuklón Tony, és emeli fel a magasba a kezem, de mielőtt Thor bármit mondhatna, engem kezd húzni a gyomrom, és a következő pillanatban már nem Stark szorongatja a kezem.

Egy szobában állok. Egy tini szobájában. Sőt, elnézve az érdekesebbnél érdekesebb plakátokat, egy fiú tinédzser szobájában. Az ajtó túl oldaláról veszekedés, hallatszik, egy férfi és egy nő.

Eközben a bosszúállók:

-Hova tűnt? – pattan fel Clint idegesen.

-Nem tudom én csak megfogtam a csuklóját! – magyarázta Stark.