A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//

13. Csendben

Sikítva keltem fel megint. A mellkasomban borzasztó érzés volt. Mintha valaki rakott volna rá valami súlyt, amit addig nyomnak még és még beléd amíg be nem szakad a bordád. Aztán elkezdődött. Oh igen. Milyen is rég találkoztam vele. Nem tartozik a barátaim közé, azt elárulom. Tudjátok kiről van szó? Nem? Akkor bemutatom régi társam, aki ma újra ellátogatott hozzám. Ő nem más mint... A pánikroham.

Izzadt voltam, a hajam az arcomhoz tapadt, és a tüdőm borsó méretűre ugrott össze. A levegő elfogyott a szobában, a fejem iszonyatosan zúgott, forgott velem a világ, a kezeim, lábaim remegtek, és az ájulás szélén voltam. Nagy nehezen fordultam át a másik oldalamra, és az éjjeli szekrény fiókját kirántva, kerestem a kis dobozt. Persze ahogy matattam a fiókban a kisebb kések, ahogy összekoccantak elég nagy zajjal járt, amit én tízszeres hangerővel hallottam. Mire megtaláltam a kis fehér dobozt, már szörnyű állapotban voltam.

Istenem csak a többiek ne vegyék észre! – gondoltam.

Lecsavartam a tetejét majd kapásból két pirulát szedtem be. Próbáltam felállni, és pár sikertelen próbálkozás után végre ki tudtam menni a fürdőbe. Azonnal megengedtem a csapot és a mosdókagyló szélére támaszkodtam, miközben mélyeket lélegeztem. Ittam aztán megmostam arcomat, ezt pedig még párszor megismételtem. Elzártam a csapot majd erőtlenül ültem le a hideg márvány padlóra, és döntöttem hátra a fejem, egyenesen a csempének. Lehunytam a szemem, de bár ne tettem volna, ugyanis Natasha Romanoff megint előttem állt, vérben forgó szemekkel. A szemeim kipattantak és a halántékomat, illetve homlokomat dörzsölve ültem ott egy tíz percig.

Amikor úgy éreztem sikerült egy kicsit lenyugodnom, kiléptem a fürdőből és az órára néztem. 6:15. Fura, egész sokat aludtam, ahhoz képest hogy máskor hajnalban kelek. A gyógyszerek kezdtek hatni, úgyhogy most jöhetett a 'szellemi' nyugtató. Remélem még emlékeztek a nyakláncomra. Ha esetleg nem elmondom újra. Két arany karikagyűrű lóg rajta, ami a nagyszüleimé volt. Mindegyik belsejébe bele van vésve hogy Angyalom. Ez a nyaklánc most azért fontos, mert ha pánikrohamom van, vagy esetleg csak szimplán ideges vagyok, folyton ezt szorongatom, és ez most sincs másképp.

A pulzusom kezdett lejjebb menni, én pedig elhatároztam hogy lefürdök. A gardróbhoz léptem, vettem ki fehérneműt, egy kék szakadt bőszárú farmernadrágot, és egy lenge fehér rövid ujjút. Bevittem magammal, leraktam a mosdó melletti kis szekrényre, levettem pizsamámat és beálltam a zuhany alá. Ahogy folyt rám a víz a homlokomat megint a csempének döntöttem, ám tanulva előbbi esetből most nem csuktam le a szemem. Megmostam magam barackos tusfürdővel, ám mivel a hajam is vizes lett nem akartam sokáig áztatni magam. Kiszálltam megtörölköztem, felöltöztem és nekiálltam hajat szárítani. Amikor végeztem 6:40 volt. Előkerestem papucsomat majd kiléptem a szobából.

Tegnap Thor nem viccelt. Friss kávé és gofri illatot éreztem meg, így egyből mosolyognom kellett. Csak remélni tudtam, hogy nem hallották meg mi történt. Bár ha jól tudom nagyjából hangszigeteltek a falak, de ki tudja.

Lépteimet megszaporáztam, és akkor láttam csak, hogy mennyien vannak a konyhába. Thor épp a tejszínhabbal ügyködik míg Clint és Tony már nagyban esznek. Vízió szokás szerint nem evett, Bruce, Steve és Sam pedig a szokásos rántotta mellett döntöttek. És igen. Wanda és Natasha, a kávét osztogatták mindenkinek, ami úgy tűnik, itt a bosszúállóknál életmentő. Amikor megláttam őket a fal takarásából, kicsit lelassítottam lépteimet, de aztán vettem egy mély levegőt és újra elindultam.

-Jó reggelt! – köszöntem kissé bátortalanul, egy apró mosollyal a szám sarkában.

-Jó reggelt! – köszöntek vissza egyszerre, én pedig leültem Clint mellé.