A megszökött katona //Bosszúállók F.F.//

7. Álmok és Emlékek

Más álmom volt mint eddig. Nem egyedül voltam benne, voltak ott még rengetegen.

Küldetésre küldött egy Hydra ügynök, de azt mondta még valaki csatlakozik hozzám. Ekkor a terembe besétált, egy hosszú hajú, fém kezű, kék szemű férfi. Maszk takarta az arcát így azt nem láttam. Mellém sétált és tisztelgett egyet az ügynöknek, majd engem is üdvözölt. Furának tűnt, mintha nem lett volna magánál, de én sem voltam. Több napos küldetésre mentünk, ki kellett iktatni négy embert, és el kellett volna lopni egy USB-t. Egy furgonban vittek el minket a kezdési ponthoz, majd ott kiszálltunk és elindultunk. Csak a tervet beszéltük meg, hogy semmi alkut nem kötünk, kiiktatjuk a személyeket elhozzuk ami kell és már megyünk is. De ez nem ment ennyire könnyen. Több napig csak megfigyeltük a tagokat, ami alatt érdekes módon jóban lettem a férfival. Megtiltották nekünk, hogy eláruljuk egymásnak a nevünket, de mi megtettük. Én csak annyit mondtam neki hogy Roxy, ő pedig csak annyit hogy Barnes. Amikor egymás társaságában voltunk kitisztult a fejünk, bár minden nap végén felhívtak minket az ügynökök és elsorolták a szavakat, amiktől újra robotokká váltunk. Eljött az akció napja, egy tíz emeletes tömbházat kellett átfésülni.

-Tiéd az alsó öt, enyém a felső öt, középen találkozunk. – adta ki a parancsot a fémkezű.

-Ne hagyj szemtanúkat, ha megvan az USB és a célpontok biztosan meghaltak egyből szólj – mondtam én is mire mind a ketten bólintottunk és elindultunk.

Sok katona volt abban az épületben, de mindegyik holtan feküdt miután találkoztak velem. A négy célpont közül én csak egyet találtam meg, majd az épület közepéhez értem, ahova nem sokkal később megérkezett Barnes is. Ő két célponttal végzett szóval még egynek kell lennie. Bementünk az ott lévő szobába ahol az utolsó emberünk volt az USB-vel együtt. A férfi menekülőre fogta, mi pedig utána eredtünk. Amikor követtük rengeteg katona jött, de sikeresen leráztuk, vagy éppen kinyiffantottuk őket. Aztán jött egy pont, ahol engem egy katona elkapott, és nem tudtam ellene semmit sem tenni, lesokkolt utána pedig beadott valamit amitől teljesen elkábultam.

A Tél Katonája szemszöge, az álmon belül

Már majdnem elkaptuk volna a tagot, amikor a lányt valaki elkábította. Láttam, hogy Roxy nem tud mit csinálni, viszont azt is láttam, ha nem megyek a célpont után, megszökik az USB-vel együtt. Választanom kellett. Roxy vagy az az USB. A döntésem engem is meglepett, ugyanis Roxy után mentem. Tüzet nyitott rám az a katona, de ellenem esélye sem volt. Felkaptam a lányt és visszavittem a Hydra bázisra. Amint visszaértünk őt elvitték az orvosok, tőlem pedig jelentést vártak. Tudtam, hogy hiába hazudnék, az objektum nincs nálunk, ezért elmondtam az igazat. Üvöltöttek velem, majd nem sokkal később megjelent a lány is, egy nővér segített neki a járásban de átvette tőle egy katona és egy géphez ültették. Pontosan ugyan ezt csinálták velem is. Engem is odaültettek, utána pedig kisütötték az agyunkat. Velem ezt többször megcsinálták, viszont a lányt elvitték egy másik szobába, ahova még rengeteg férfi ment és csak fájdalmas sikolyokat lehetett hallani. Szörnyű érzés volt hogy semmit nem tudtam tenni.

Roxy Adams szemszöge, az álmon belül

Egy külön szobába vittek, és megerőszakoltak. Utána pedig ütöttek, kisebb késekkel vagdostak, én csak sikítottam a fájdalomtól. Amikor abbahagyták az egyik katona megragadta az alkarom és a szobám felé ráncigált. Mielőtt belökött volna – mert úgy szokásuk – éppen akkor hozták a férfit is akivel küldetésen voltam. Belöktek minket majd ránk zárták az ajtót. Amíg itt volt Barnes közös szobánk volt, már ha lehet annak nevezni. Amint megbizonyosodtunk róla, hogy elmentek az őrök egyből megöleltük egymást.