6. fejezet

93 12 0
                                    


Három nap telt el eseménytelenül. Riley jó hangulatban volt és nem emlegette fel az éjszakai ébresztőt.

Reggeli után bevonult a konyhába, én pedig mentem utána. Letelepedtem az ablakpárkányba egy pléddel és néztem ahogy az étellel bíbelődik.

Egyenesen döbbenetes volt, hogy milyen remekül feltalálta magát. Ő szó szerint a jég hátán is megélt.

- Szeretném, ha folytatnád a történetedet, onnantól hogy bekerültél a táborba!
Szólított meg váratlanul.

- Fürödhetnék előbb? - kérlek! - Tettem hozzá gyorsan.
- Hát persze, Kicsim. Melegítek neked vizet - felelte mézesmázos hangon.

A fürdő most is kifogástalan állapotban volt. Riley saját bevallása szerint is imádta a rendet és a tisztaságot. Magán és a környezetében is - kár hogy a lelki egyensúlya nem volt rendben.
Legszívesebben a fürdésben is segített volna, de nem kértem a részvételét.

Végre magamra maradtam és bemásztam a kádba. A forró víz égette a bőrömet, a sebek is fájtak még - de élveztem, hogy tiszta leszek. Mintha tudat alatt Rileytól is megtisztulnék.

Nem mertem túl sokáig húzni az időt és a fürdőben töltött rossz emlékek sem marasztaltak.

Gyorsan megtörölköztem és már nyúltam volna a kikészített tiszta ruhához, amikor a tekintetem megakadt a tükörképemen.
Szép nagy egész alakos tükör volt a káddal szemben, eddig nem is törődtem vele. De most darabokra akartam törni. Na nem mintha az bármin is segített volna.

Kezdett láthatóvá válni a megváltozott állapotom. Még nem volt túl látványos, csak egy egészen kis domborulat, ami eddig nem volt ott. Eddig tudtam titkolni és nem tovább. Más nő örömében sikítozni, én kínomban akartam. Ha Riley észreveszi- és észre fogja, el fog intézni mindkettőnket. Egy ilyen információtól új löketet kapna az agressziója.

Szaporán kapkodtam magamra a ruhákat és reménykedtem hogy a bő pulcsitól nem fog látszani a kis titkom.

Két perc múlva már újból a konyhában voltam és épp letelepedtem volna a szokott helyemre, amikor Riley váratlanul letámadt.

Egyik pillanatban még a konyhapultnál volt, a következőben már mellettem. Felhúzta a felsőm úját és a gyógyuló sebeket vizslatta. Elégedettnek látszott. Aztán az arcomat kezdte tapogatni. Reszkettem minden mozdulatától.

- Ezt nem kellett volna. Nem kellett volna az arcodat is megütnöm...

Nem tudtam mit feleljek erre, de úgy tűnt nem is vár választ. Ehelyett neki nyomta az arcát az enyémhez. Miközben végig húzta a kezét a hajamban és beleszagolt.

Jobban undorodtam tőle, mint eddig bármikor. Ezzel az intim szférám legmélyébe gyalogolt. Még annál is rosszabb volt, mint amikor arra kényszerített, hogy levetkőzzem előtte. Még az is jobb lett volna, ha megüt. Ehelyett tudatlanul azokból az emlékekből űzött csúfot, amikhez leginkább ragaszkodtam.

- Nagyon csendes vagy...

Persze, mert épp azon gondolkozom, hogyha elkapom az asztalról a csontozó kést és torkon szúrlak vele, hajlandó vagy-e meghalni? Mert abban se lehettem biztos, hogy ennyi elég lesz neked.

- Csak elgondolkoztam az életemen.
- Oh ez egy remek téma, oszd meg velem is! - lelkesült fel és elhúzódott tőlem. Visszament a pult másik oldalára.

Muszáj volt teljesítenem az óhaját. Mint az ezer egy éjszaka meséiben. Amíg le tudom kötni a figyelmét, addig talán nem fog bántani.

- Szóval könnyen bejutottal a táborba? - tért rögtön a lényegre.
- Azzal nem volt gond, mivel már a buszon ültem.

The 5th Wave  -  White QueenWhere stories live. Discover now