The 5th Wave - White Queen

Nightmare

- Az a helyzet drágaságom, hogy túl sok időt töltöttünk együtt, és ennek elkerülhetetlen következményei lettek - mondta Riley, miközben mögém került és átkarolta a derekamat.
Szorosan hozzám simult, én mozdulni sem tudtam.

Félve pillantottam fel rá.
A mosolya és a jéghideg tekintete megbénított.

- Kérlek, engedj el! - nyöszörögtem.
- Shss.. nyugodj meg. Tudod, hogy meg foglak ölni, de nem most. Előtte még jó leszek hozzád.
Megcsókolt. A forró ajkai éhesen csaptak le az enyémre. Kóstolgatott, provokált és amikor reagáltam, elégedetten felsóhajtott.
Percekig ostromolt, miközben a hasamra rakta a kezét. Már a nyakamat csókolta, majd váratlanul megszakította a közeledését.

- Most megszabadítalak a problémáktól – közölte kimérten és hasba szúrt a vadászkéssel.
Elakadt a lélegzetem, kikerekedtek a szemeim és szabadulni akartam, amit nem engedett.
- Nem mész sehova! - parancsolta, és lefogta a kezeimet.
Az elképesztő fájdalom kezdett maga alá gyűrni, de ő akkor sem eresztett.
Könnyes szemekkel meredtem rá és nem harcoltam tovább ellene.

- Itt vagyok veled, még az álmaidban is. Olyan mélyen beléd férkőztem, hogy a tudatalattid sem tud kivetni magából.
- Együtt megyünk a pokolba, Hailey. Már sosem szabadulsz tőlem - suttogta a fülembe.

Sikoltozva ébredtem fel.
A takaró teljesen összegabalyodott rajtam és a hideg ellenére is leizzadtam.
Azonnal a hasamra tettem a kezem, hogy megnyugodjak - nincs változás, a baba sértetlen.

Riley nem férhet hozzám - nyugtattam magam, de nem mertem komolyan hinni ebben.
- Mi a fene történt? - robbant be az ajtón Ben, a nyomában Aduval.
- Csak rémálmom volt. Egy nagyon rossz rémálom - mentegetőztem és szégyenkezve elfordultam tőlük.

Már nem tudtam visszaaludni, csak forgolódtam az ágyban.

A kezem akaratlanul is sebekre tévedt. Már csak a hegek látszottak, ahol Riley megvágott. A törött karom is gyógyuló félben volt, de a hegek mások. Azok örökre velem maradnak, ahogy a rettegésem Rileytól.

Most is kint van valahol és engem keres. Abban biztos voltam, hogy rám fog bukkanni, ez csak idő kérdése.

Senki sem menthet meg tőle.

                                                                                              ***

Riley kinyitotta a szemét és az álomra gondolt. Nem volt teljes álom, csak töredékek. De annál kellemesebbek.

A csók, az ölelés.

Már évek óta nem álmodott, vagy ha mégis, nem emlékezett rá. De ez most olyan valóságos volt. Mintha tényleg megtörtént volna.

A finom, puha ajkakra gondolt. Hailey szája az övén. Jó érzés volt megcsókolni.
Kár hogy olyan hamar vége szakadt, szívesen folytatta volna.
Mielőtt megöli, kipróbálja élőben is. Határozta el magát.

A nadrágja kellemetlenül szűk lett, de nem ért magához.
Mióta a világban helyrebillent az egyensúly, nem kereste a testi kontaktust. Ahogy semmi mást sem, ami a gyarló emberi mivoltára emlékeztette.
Csak a feladatára koncentrált és semmi másra.
De sok idő telt el és a vágyakat néha ki kell elégíteni.
És meg is fogja tenni, mielőtt végez az utolsó áldozatával.

Senki sem mentheti meg tőle a lányt. 

Ui: ehhez hamarosan hozok egy meglepit x)