The 5th Wave - White Queen

10. fejezet

Kedves régi és új olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy kitartottatok és nem felejtettetek el végleg. Köszönöm a támogatást, nagyon sokat jelent ez nekem. Nélkületek nem jutottam volna el eddig.
Figyelmetekbe ajánlom az új fejezetet és mostantól kezdve igyekszem időben hozni az új részeket.
Visszatértem :D

A tél üvöltő fenevadként vetette rá magát a vidékre, és tudtam, hogy csak idő kérdése és egy másik fenevad is elszabadul.

Vannak ígéretek, amiket nem lehet megszegni, mert azzal mi magunk válunk semmissé. Ígéretet tettem a még meg nem született gyermekemnek, hogy védeni fogom bármi áron. Riley pedig nekem tett ígéretet, hogy sosem fog leakadni rólam, amíg nem végzett velem. Ez mindannyiunkra nyomasztó teherként nehezedett, de jobbnak láttam, ha tudnak róla.
Nem hittem, hogy Alexander utánam jön, de Cassie-ék nem ennyire bizakodóak. Ők már így is túl sokat szenvedtek, nem akartam tovább rontani a helyzeten.

Amikor közöltem, hogy elmegyek, parázs vita robbant ki.

- Nem mehetsz el! - csattant fel Cassie.
- Nem bízol bennem.
- Még szép, hogy nem. Bedőltem párszor a kamu űrlény dumának és majdnem rajta vesztettem. A családomról nem is beszélve.

Ezen a ponton szúrós pillantásokkal illette Evant, aki csak lehorgasztotta a fejét. Ő már belefáradt a folytonos veszekedésbe. Engem viszont sértett, hogy olyasmivel vádol, amihez sosem volt közöm.

- Ne akarj mindent az én nyakamba varrni. Én nem öltem ártatlan embereket.
- De hagytad! - sziszegte dühösen.

- Mit tehettem volna szerinted?
- Oh, nem is tudom - töprengett el látványosan. - Mondjuk, megölöd Voscht. Nem pedig összemelegedsz vele.

- Fejezd be Cassie - szólt közbe Ben.
Ő mindig megpróbált egy utolsó kísérletet tenni a békítésre, általában eredménytelenül.
- Te csak ne szólj bele Zombi őrmester! - förmedt rá Cassie.

Mint már sokadik alkalommal, most is Adu vetett véget a szócsatának.
- Fejezd be Sullivan, ne kelljen többször mondanom!
De Cassie egyáltalán nem fejezte be, sőt - most kapta el igazán a pulyka méreg.
- Téged igazán nem kérdeztelek Miss jégkirálynő. Te is Vosch boszorkánykonyhájából bújtál elő, úgy hogy ne szövegelj nekem.

Komolyan kezdtem aggódni, hogy egymásnak mennek, de Adu csak hátat fordított és kiment a házból. Még pont elkaptam a pillantását, ami tele volt haraggal és amit totál nekem címzett. Ezt még igazságtalanabbnak éreztem, mint Cassie dühét. Sejtettem, hogy jó pár titok lappang még, aminek a felét se fogom megtudni. De egyelőre nem is erőltettem. Itt most én voltam a vendég, nekem kellett adnom először, hogy kaphassak is.

Adunak is olyan képességei voltak mint Rileynak, de nem az idegenek közül való. Valahogy elérték ezt nála, de erről senkinek se beszélt. Evan biztos tudta a megoldást - elvégre ő is alien volt, de ő sem árult el semmit.

- Ezt tényleg nem kellett volna Cassie - szólalt meg ismét Ben, aztán ő is kiment. Egyedül maradtam egy roppant dühös tiszavirággal.
Micsoda béna becenév, totál nem illik Cassie-hez - agyaltam magamban.
Nem éreztem jól magam itt, nem tartoztam közéjük, ezt ki sem kellett mondaniuk.
A szemükben láttam a gyanakvást, a félelmet. A terhességem pedig végképp feltette az i-re a pontot. Árulónak tartottak, a babát pedig egy időzített bombának. Valahol megértettem őket, a helyükben én is így reagálnék. De nekem a jövőn kellett gondolkoznom. A saját jövőmön.
Ha enyhül az idő, tovább állok.