Liam és Destiny karácsonya

673 39 6
                                    

Destiny

⊰᯽⊱┈──╌❊╌──┈⊰᯽⊱

- Héé - rohan hozzám Liam, amint meglátja, hogy megpróbálom a fát arrébb húzni a korábbi helyéről -, asszony, nem megmondtam, hogy te ne erőltesd magad ilyenekkel, majd én megcsinálom - húz el a fától finoman, majd maga felé fordít.
- Én pedig nem megmondtam, hogy nem vagyok törékeny virágszál? - vonom fel a szemöldököm, de nehezemre esik nem mosolyogni, ugyanis az ő íriszeiben is ott csillog a mosoly az aggodalom mellett.
Az aggodalom, ami azóta ott van, mióta tudja, hogy nem tudok megülni a fenekemen, hiába hordom a kislányunkat a szívem alatt. Félreértés ne essék, nem veszélyeztetem a gyerekem. Semmi olyat nem teszek, ami komolyan bajt okozhat, hiszen mindennél jobban szeretném ezt a babát, de a dokival folyamatosan egyeztetek és mindent az alapján csinálok, ahogy ő engedélyt ad. Liam viszont azóta elkezdett jobban félteni, mióta megtudta, hogy kisbabánk lesz. Ez a maga módján eszméletlen édes, de néha nagyon túlzásba tud esni. Most például azért semmilyen komoly megterhelést nem csináltam, de természetesen Liam nem így látja.
- Arra minden este emlékeztetsz - bólint, s csak kiül az a - jelen esetben perverz - mosoly az arcára.
- Hülye - lököm meg a mellkasát nevetve, de szinte meg se kottyan neki.
Sőt, ahelyett, hogy hátra esne vagy kibillenne, csak még közelebb lép hozzám. Mondanám, hogy már megszoktam azt, hogy mennyivel magasabb nálam, de az igazság az, hogy minden alkalommal, amikor így fölém tornyosul, meglepődöm ezen. Azon meg még inkább, hogy nekem ez milyen biztonságot ad. Más férfiaknál sosem szerettem, amikor megpróbáltak fölém kerekedni. És nem csak azért, mert szeretem én magam irányítani a dolgokat általában, hanem azért is, mert sokszor nagyon rossz érzéssel töltött ez el és az amúgyis apró alkatommal csak még kisebbnek éreztem magam. Viszont Liamnél más a helyzet. Nála nincs rossz érzés, csak az isteni illata, az erős izmok és a mindig csibészesen csillogó szemei. Ezeknek pedig az a következménye, hogy a kellemetlen érzés helyett a biztonság és a szeretet vesz körül vele ilyen helyzetekben. Szeretet, amit mind a ketten táplálunk a másik iránt.
Nem hittem, hogy valaha örülni fogok annak, hogy anno sztripperként dolgoztam, de ha nincs az a meló, akkor most nem állnék itt ezzel a sráccal, aki minden nap emlékeztet arra, hogy mennyire különleges vagyok és minden órában arra, hogy mennyire szeret. Remélem, hogy ő is érzi rajtam az érzéseim, mert én nagyon igyekszem tudatni vele őket, mégha néha még mindig nehezemre esik megnyílni. De már teljes mértékben egy csapat vagyunk és ez is az oka annak, hogy vele nem félek attól, hogy kicsi vagyok, hanem kifejezetten örülök neki.
- Most miért? - simít az arcomra finoman. - Mondd, hogy nincs igazam.
- Sosem voltam szent - rázom meg a fejem. - Így választottál engem. Régen sem hagytam, hogy megvédj mindentől.
- Oh, tudom én. Még mindig előttem van a jelenet, amikor az egyetemen ránk törtél az öltözőben. Kétszer is - nevet fel, amitől nekem az arcom egy kicsit égni kezd.
- Azokról te tehetsz - fúrom a mellkasába a fejem, ő pedig azonnal körém fonja a karjait.
Vagyis csak az egyiket. A másikat a pocakomra vezeti és finoman simogatni kezdi azt.
- Akár az én hibám volt, akár a te hirtelen haragod, akkor is örülök, hogy megtetted. Na nem mintha simán elengedtelek volna, de az már másik kérdés. Most viszont ülj le, majd én arrébb húzom a fát.
- De segíteni akarok? - nézek fel rá, viszont a konyhában megszólal a sütő, mintha az is csak Liam pártját fogná.
- Azt hiszem, hogy kész a brownie - ad szűzies csókot és le se tudná tagadni, hogy mennyire élvezi, hogy a dolgok neki kedveznek.
Liam White életében ez csak így megy. És a francba is! Ezért is imádom. Szeretem, hogy mennyire higgadt tud lenni bizonyos helyzetekben, amikor én nem feltétlen és, hogy milyen magabiztos mindig. Pontosan azért, mert eléri, hogy a dolgok az ő kedve szerint alakuljanak. Ez olykor nagyon bosszant is, de valójában...el sem tudnám képzelni nélküle az életem.
- Már megyek is - sóhajtok fel, beadva a derekam, de mielőtt kimennék, még lehajol a hasamhoz és arra is ad egy puszit.
Nem is kétség, hogy Liam milyen csodálatos apuka lesz.
Dúdolva szedem ki a sütőből az édességet, majd nagy nehezen felvágom és egy csipesszel átpakolom egy kistányérra. Ha ez jól sikerült, akkor holnap, amikor jönnek a családtagjaink - vagyis anya és Liam családja - akkor sütök még egy adagot. És biztos, hogy a barátainknak is, mert Cam már a lelkemre kötötte, hogy muszáj leszek csinálni valami édességet, mert a szülinapi tortája óta hiányolja a süteményeimet. Liam jól lecseszte, hogy egy terhes nőt ugráltat, de én igazából boldogan mentem bele. Egyrészt, mert karácsony van és ez egyáltalán nem olyan nagy dolog, hogy ajándékként odaadjam neki; másrészt, mert végre csinálhatok valami hasznosat; harmadrészt pedig, mert Cam tényleg imádja a sütiket, amiket csinálok.
- Isteni illata van - ölel át hátulról Liam, s belecsókol a nyakamba.
- Remélem, hogy az íze is jó lesz - nézem a brownie-t, ami szinte hívogat, hogy kóstoljuk meg. - Várj egy kicsit - csapok a kezére, amikor érte nyúl. - Még forró, egy kicsit hadd hűljön.
- Bocsánat - nevet a nyakamba a hasam simogatva. - Arrébb raktam a fát. Oda, ahova mondtad, mielőtt elmentem mosdóba és nekiálltál volna te elhúzni.
- Akkor jöhetnek a díszek is. Tehetek hozzá zenét? - nézek rá a vállam fölött.
- Csak, ha te is énekelsz közben - mosolyog rám büszkeséggel a kék íriszeiben, ami egy kis kacajt csal ki belőlem.
- Olyan vagy, mint Peter. Az egyik nap beszéltem Cassie-vel és mesélte, hogy Peter mostanában folyamatosan arra kéri, hogy énekeljen neki.
- Mert szép hangotok van - vágja rá határozottan. - Szóval énekelsz?
- Hát hogyan tudnék ellenállni ezeknek a szép szemeknek - simítom meg az arcát finoman. - Ki fogod bírni a karácsonyi dalokat?
- Elviselem majd - ígéri, majd csak ellopja az egyik kockát a tányérról. - Mmm, ez nagyon finom - dünnyögi teli szájjal, de az arca vörös lesz.
- És forró - nevetek fel. - Én mondtam. Megfújjam?
Mivel bekapott még egy falatot, így tele van a szája, úgyhogy csak a feje ingatásával válaszol.
- Szólj, ha meggondolod magad - adok puszit az arcára, aztán bemegyek a nappaliba, hogy szétszedjem a karácsonyi égősort.
Mielőtt nekilátok, elindítok egy karácsonyi lejátszási listát.
- Belegondoltál abba, hogy jövőre ilyenkor már eggyel többen leszünk - segít leülni Liam, amint beér a nappaliba.
- Igen - mosolyodom el és az egyik kezem automatikusan a hasamra siklik. - El lesz majd halmozva minden játékkal, ha a nagybácsijaitól és nagynénjeitől függ.
- Az biztos - hallat egy kis kacajt Liam, s leülve mellém ad egy égősort, hogy szét tudjam szedni, s ő is elvesz egyet magának. - Már most több cucca van a többiek által, mint amennyi nekem van - teszi hozzá, majd a hasamhoz hajol. - El leszel kényeztetve, hercegnő - beszél a hasamnak, ami az én szívemet minden alkalommal újra és újra megolvasztja.
Ugyanakkor, a jelenlegi hormonos időszakban fel is izgat. Nem tehetek róla, de azon kapom magam, hogy a lábam köze bizseregni kezd tőle.
- Liam - szólok neki nagyot nyelve, amire azonnal felkapja a fejét.
- Igen? - akasztja össze a tekintetünket, s látom rajta, hogy szinte azonnal leesik neki, hogy mi jár a fejemben.
- Mit szólnál, ha a fa feldíszítése előtt...adnák egy elő karácsonyi ajándékot egymásnak? - harapok az alsó ajkamba, amitől látom, hogy megborzong.
- Mostmár így fogjuk hívni? - kérdezi vigyorogva, mire megforgatom a szemem.
- Tudod mit? Felejtsd el - nyúlnék az előbb lerakott égőkért, de Liam elkapja a kezem.
- Nem ér visszavonni az ajándékot, miután odaadtad - térdel fel, majd a pólóm - vagyis az ő mezének - szegélyéért nyúl. - Kinyithatom az ajándékom? - kérdezi, amitől kitör belőlem a nevetés.
- De csak, ha én is az enyémet - simítom meg az arcát.
- Tudod, hogy akkor nyitogatod, amikor csak akarod - csókol meg, de az újabb beszólása, megint megnevettet, ám ez a nevetés a csókba fullad.
És mintha csak a hangulatot akarná megadni, a háttérben megszólal Liam Payne Naughty List című száma.

És azután?Where stories live. Discover now