És azután?

Sam és Hannah.

Hannah
⊰᯽⊱┈──╌❊╌──┈⊰᯽⊱

A szívem a torkomban dobog, a hasamban pillangók ezrei lejtenek táncot, és a mellkasomat heves ritmus zörgeti. Annyira izgulok, mintha az első randevúmra készülnék életemben, pedig azért az a hajó már elment, évekkel ezelőtt. Most mégis annak a lánynak érzem magam, miközben elvégzem az utolsó simítást magamon a tükör előtt állva.
Kivételesen csend van a házban és nyugalom, mert a kicsikre ma Ben és Kathie vigyáznak. Egész nap és este, hogy mi Sammel el tudjunk menni egy romantikus estére, hogy megünnepeljük az évfordulónkat. Úgyhogy nyugiban tudtam elkészülni, már csak Samre várok, aki - csak, hogy megint tizen éveseknek érezzük magunkat - képes volt átmenni Sammyékhez, hogy ott készüljön el és úgy jöjjön értem, mint egy igazi randi előtt szokás.
Az biztos, hogy a mai napig igyekszik minden pillanatot megragadni, hogy romantikus legyen és apró dolgokkal is fel tudjon dobni. Sikerül is neki és nagyon remélem, hogy ő is érzi az én igyekezeteim által, hogy mennyire szeretem.
Amikor kopogás harsan fel, a szívem nagyot dobban. Vetek egy utolsó pillantást magamra a tükörben és amikor úgy érzem, hogy minden tökéletes, elindulok a bejárat felé. Amint kinyitom az ajtót, szembe találom magam Sammel. Szívdöglesztően néz ki. A piszkos szőke haja kuszán áll mindenfelé, a formás fenekét és lábait egy fekete nadrágba bújtatta, felül pedig egy zakó alatt, fehér ing simul a kidolgozott izmaira. Alig bírom levenni a szemem, de a csillogó tekintetét látva, neki is tetszik a látványom. A hajam kontyban pihen a fejem tetején, a ruha pedig, amit választottam, a combomat engedi látni a felvágás miatt.
- Gyönyörű vagy - suttogja mosolyogva, amitől az arcomat elönti a pír.
- Te is nagyon jól nézel ki - lépek közelebb hozzá, majd csókot lehelek az ajkaira. - Mit terveztél ma estére? - kérdezem, miközben bezárom magunk mögött az ajtót.
Az ajándékokat már délután átadtuk egymásnak, egy romantikus piknik után a régi helyünkre, a kilátónál, ahova annyi emlék fűz minket.
- Olasz étterem - teszi a kezét a derekamra. - Az, ahova olyan régóta szeretnél elmenni - ad puszit a halántékomra.
Mosolyogva követem őt az autóhoz, s érzem, hogy a testem minden kis porcikáját elönti az izgalom okozta bizsergés.
- Már alig várom - felelem, miközben Sam kinyitja nekem az ajtót és besegít a kocsiba.
Amíg elérünk az említett étteremig, képtelenek vagyunk nem arról beszélni, hogy mennyire kellemes, de hiányérzettel teli, hogy a gyerekeink nem tudnak velünk lenni, viszont igyekszünk nem az utóbbi, negatív, fájdalmasabb érzésre fókuszálni, hanem arra, hogy milyen jó együtt lenni.
Reggel kedveskedtem neki azzal, hogy a kedvenc reggelijét csináltam. Délelőtt megmasszíroztuk egymást, aztán amikor a kicsiket elvitték a barátaink, elmentünk piknikezni. Utána megnéztünk egy filmet, majd Sam átment Christianékhez készülődni, most pedig itt vagyunk. Tökéletesebb nehezen lehetett volna a mai nap. Mármint... imádjuk a gyerekeinket és soha nem mondanék le róluk, soha nem is bántam meg, hogy megtartottam őket, még ha a körülmények olyanok is voltak, mint amilyenek, de kettőnk szempontjából, gyönyörű volt a mai nap. Szinte tökéletes. Egy dolog hiányzott még, amit remélhetőleg a vacsora után bepótlunk...
- Néhány évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha itt leszünk majd - fogom meg Sam kezét, ami az asztalon pihen.
- Tényleg? - vonja fel a szemöldökét.
- Miért, te igen?
- Nem tudom - cirógatja a kézfejem. - Talán mélyen, belül mindig is tudtam, hogy nekem több kell belőled. Egy részem mindig szeretett. Még akkor is, ha nem mindig viselkedtem úgy - húzza el a száját.
- Talán nem volt zökkenőmentes - szorítom meg a kezét - de most itt vagyunk és csakis ez számít. Nagyon szeretlek - nézek mélyen a szemébe.
Sam feláll és áthajolva az asztalon, csókot csen tőlem.
- Én is téged - simítja meg az arcom. - Boldog évfordulót, kincsem.
- Boldog évfordulót - lopok még egy csókot, mielőtt Sam visszaülne.
- Ha hazaértünk - fürkészi az arcom - olyan gyorsan szabadítalak meg attól a ruhától, amennyire csak lehet.
- Reméltem, hogy ezt mondod - mosolyodom el, amitől Sam szemében tűz lobban.