És azután?

Luna és Shawn.

Luna

⊰᯽⊱┈──╌❊╌──┈⊰᯽⊱

-Igen, ez így nagyon jól hangzik - mosolyodom el, ahogy befejezzük a közös dalunk refrénjének az éneklését.
Már egy ideje dolgozunk ezen a dalon, most már nem lenne rossz be is fejezni, de valahogy sosem jön össze, mert mindig eszünkbe jut valami új dolog a dallal kapcsolatban, amivel teljesen bekavarunk, de mi csak még jobban szeretni kezdjük tőle.
- Vagy várj - hajol a lap fölé Shawn, közelebb csúszva hozzám. - Itt te még egyszer beénekelhetnél.
Ééés helyben vagyunk.
- Nem akarod elengedni ezt az én tündököljek dolgot, igaz? - nézek rá halovány mosollyal, amire Shawn azonnal megrázza a fejét. - De ez egy duett - érvelek már sokadjára ezzel.
Az elmúlt napokban, miután megszületett a dal alapja, sokat vitáztunk ezen. Természetesen, szerencsére tényleg csak viták voltak és nem komoly veszekedések.
Shawn szeretné, ha én kapnék egy kicsit nagyobb hangsúlyt a dalban, én viszont ahhoz ragaszkodom, hogy egyenlő legyen a dolog vagy éppenséggel Shawn kapjon nagyobb szerepet. Az utóbbinál komoly és nyomós érvem, hogy ő vagy ötször tapasztaltabb, de ez a barátomat kicsit sem győzi meg. Legalábbis eddig nem tette.
- Igen, ez egy duett - bólogat - de egy duett nem csak azért lehet duett, mert mindenki ugyanannyit énekel, hanem mert kiemeljük egymást és segítünk kihangsúlyozni a másikat. Jelen esetben téged, ugyanis a te hangoddal ezt a részt - karikázza be a kis füzetben, ami előttünk hever - még jobban meg lehetne nyomni.
- Ha te énekelnéd, azzal is meg lehetne nyomni - biccentem oldalra a fejem a szemébe nézve.
- De nem ugyanúgy - rázza a fejét hevesen, határozottan.
Talán igaza van és nekem kellene azt a részt kiemelni. Vagy engem kellene kiemelni abban a részben, nem is tudom, hogy melyik a jobb kifejezés, de Shawn azért mégiscsak tapasztaltabb. És szerintem jobb is.
Ezutóbbit hangosan nem mondom ki, mert akkor biztos, hogy Shawn kész lenne attól, hogy megint lekicsinylem magam, kiborítani pedig nem akarom. Viszont befejezni a dalt igen. Annyira, amennyire ez csak lehetséges stúdió és a profi eszközeink, meg a csapatunk nélkül.
- Oké, van egy ajánlatom - sóhajtok fel a hajamba túrva. - Mi lenne, ha elénekelnénk egyszer úgy, ahogyan te mondod, egyszer pedig úgy, ahogyan én. Megnézzük, hogy melyik cseng a jobban, aztán amellett maradunk - ajánlom fel kompromisszumkészen a dolgot, de még ez sem ér teljesen célt Shawnnál.
- És mi van, ha ugyanide lyukadunk ki? Te majd azt mondod, hogy a te verziód a jobb, én pedig azt, hogy az enyém. Nem fogunk haladni és megint vitatkozunk majd egy sort. Akkor hogyan tovább?
Újabb sóhaj szakad ki belőlem, miközben elterülök az ágyon.
- Akkor is próbáljuk el mind a két eshetőséget és ha majd nem tudunk dönteni, mert ismét ez lesz a vége, akkor előadjuk a barátainknak és ők segítenek. Így jó lesz neked? - pillantok rá, mire ő bólint és lefekszik mellém.
- Megint fáj a hátad? - kulcsolja az ujjait az enyémre.
- Csak sokat görnyedtem most egyhuzamban.
- Ha végeztünk, megmasszírozom neked - ad puszit a kézfejemre, én pedig hálásan elmosolyodom.
- De akkor csináljuk - ülök fel nagy nehezen. - Fejezzük be és legyünk eggyel előrébb - iszom a vizemből, hogy megnedvesítsem a kiszáradt torkom. - Utána pihenjünk ma már.
- Oké - ül fel Shawn is és hátulról átölel, majd énekelni kezdünk.
A baj az, hogy tényleg oda lyukadunk ki, ahonnan indultunk: mindenki a saját verziója mellett érvel.
- Na jó, mégis hagyjuk mára - csukom be a füzetet. - Ennek így nincs értelme. Adjuk elő holnap a többieknek és kérjük ki Andrew véleményét is.
- Legyen így - bólint mosolyogva Shawn, huncut fénnyel a szemében.
- De nem beszélheted le Amdrew-val, hogy a te ötletedre szavazzon - rázom meg a mutatóujjam fenyegetőn.
- Egy igazi szent leszek majd, ígérem - húz közelebb magához, de én pontosan tudom, hogy mit jelent az a mosoly: ő fogja megnyerni a vitánkat.