És azután?

Luna és Shawn karácsonya

Luna

⊰᯽⊱┈──╌❊╌──┈⊰᯽⊱

- Sziasztok, srácok! - köszönünk be egyszerre Shawnnal, amint az élő videó elindul. - Mivel rengeteg szeretet és támogatást kapunk tőletek az év minden napján - kezdi Shawn mosolyogva, miközben én elkezdem bekeverni a kókuszos brownie tésztáját, de itt átveszem a szót:
- Ezért szerettünk volna együtt nagyon sok szeretetet és kellemes ünnepeket kívánni nektek.
Már egy ideje benne vagyok az énekesek világába, de még mindig nem tudom megszokni, hogy milyen gyorsan és mennyien belépnek, ha valamelyikünk elindít egy élőt. Mondjuk a legkevésbé érdekel engem az, hogy hányan vagyunk. Számomra az a fontos, hogy boldoggá tegyek a rajongókat, akik annyi mindent adnak, tényleg az év minden napján.
- Reméljük, hogy mindenki jól van és eddig jól telik a szünet - folytatja ismét Shawn. - Pihenjetek olyan sokat, amennyit csak tudtok.
- És nagyon vigyázzatok magatokra - teszem hozzá mosolyogva. - Jövőre újult erővel folytatjuk a munkálatokat és ki tudja, talán még egy meglepetéssel is érkezünk - grimaszolok, majd Shawnra nézek és a füzetemre bökök. - Beindítod a sütőt kérlek?
- Azonnal - ad puszit az ajkaimra, majd a sütőhöz megy és beállítja a leírt hőfokra.
Alapvetően nem szeretem ezeket a túlzott aktivitásokat a közösségi médiában. Jobban szeretem megvédeni a magánéletem a külvilágtól, ahogy azt mindig is tettem, így Shawnnal erre annyira figyelünk, amennyire ez lehetséges. Még akkor is, ha a koncertes bejelentése anno nem ezt sugallta. Viszont megbeszéltük Shawnnal, hogy egy karácsonyi apróságként ez egyáltalán nem olyan egetrengető dolog. Mondjuk a nézők még nem tudják, de hamarosan megjelenik egy új közös dalunk is, ami karácsonyi lesz, de ezt egyelőre titokban kell tartanunk. Egészen pontosan egy napig még nem mondhatunk semmi konkrétat. Néhány reklámot már tettünk ki, hogy érkezik valami közös projekt, de azt, hogy mi az, még nem szabadott kitennünk. Majd csak holnap, mivel a dal két nap múlva érkezik. Baromira izgulok miatta, mert ez valahogy most más lett, mint a többi. És nem csak azért, mert még egy karácsonyi dalom sincs - legalábbis eddig nem volt -, hanem maga a hangulata is teljesen új volt. Mondjuk ez lehet azért is, mert - szerintünk legalábbis - a készítés alatt is érződött a karácsonyi érzés. Úgyhogy csak remélem, hogy majd a rajongóknak is átjön.
- Szívem - fordulok felé, a csokoládéért való nyújtózkodás feladása után.
- Igen? - kapja fel a fejét azonnal.
- Leveszed nekem a csokikat? - kérdezem lesütve a szemeim és érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
Viszont hiába vesz a telefon minket és lát több millió ember, Shawn gyermeteg énje így is kijön:
- Majd te leveszed magadnak - kezd felém futni, aztán felkap a térdemet átölelve, amivel kacajt vál ki belőlem. - Így már eléred? - néz fel rám csillogó szemekkel, amitől teljesen elfelejtem, hogy úgymond figyelnek minket.
Azóta is örülök, hogy Amdrew rávett arra, hogy visszamenjek a koncertre és nem hagyták, hogy elmenjek. Ha nem történt volna meg mindez, akkor lehet, hogy Shawnnal soha többet nem tudtuk volna normálisan helyrehozni a kapcsolatunkat. Bár tudom már mai fejjel, hogy színjáték volt az egész camis-dolog, de akkor ez még előttem rejtély volt. És ebben az esetben, lehet, hogy többet nem akartam volna beszélni vele. Viszont szerencsére máshogy alakult. Azóta pedig a világ egyik legboldogabb emberének érzem magam.
- Igen, azt hiszem - bólintok mosolyogva, majd kinyitom a szekrényt és leveszem a kellő csokikat. - Mostmár letehetsz - borzolom össze a haját.
- Jó - nevet fel, aztán finoman visszatesz a földre. - mit segítsek még?
- Majd a nyers tésztát berakod a muffin formába, ha nem nagy kérés?
- Hogyne - ad puszit az arcomra, aztán előveszi a telefonját.
- Mit csinálsz? - pillantok rá a vállam fölött, miközben folytatom a sütemény készítését.
Shawn ahelyett, hogy válaszolna, pár dolgot pötyög a telóján, majd a következő pillanatban, megszólal a Wham! Last Christmas című száma, ami újabb kacajt csal ki belőlem.
- Gondoltam adjuk meg a módját - kacsint rám gyönyörű mosolyával, aztán mögém lép és hátulról átölelve, lassan ringatózni kezd.
A brownie tésztájának készítése közben mind a ketten halkan dúdolni, majd énekelni kezdünk, ami - a rengeteg szívecske és szívecskés szemű emojiból ítélve - a nézőknek nagyon tetszik.
- Shawn összes tánc tudását látjátok most kábé - nézek a kamerába, mire a barátom megcsikiz, amitől ugrom egyet. - Ne csináld - csapok az alkarjára finoman.
- Ne szólj be - vág vissza azonnal.
- Nem beszóltam, tényt közöltem. De egyébként már javul - folytatom a nézőkhöz való beszédet. - Mostanában rengeteget gyakorolunk.
- Együtt gyakorolunk - teszi hozzá Shawn vidáman, majd belenyúl az alapba és lop a csokis masszából.
- Jó lett? - nézek rá a vállam fölött, őszinte félelemmel.
Már párszor csináltam ilyet. Gyakorlatilag egy időben hagyományunk volt a húgommal, hogy minden évben együtt sütünk brownie-t, de attólmég minden alkalommal izgulok, hogy jól sikerül-e. Pedig aztán annyira nem nehéz ez a recept.
- Teszel még bele kókuszt?
- Szeretnéd?
- Abszolút - vágja rá határozottan, ami halvány mosolyt csal az ajkaimra.
- Akkor teszünk bele - nyújtózkodom, de Shawn leveszi nekem a zacskót. - De az íze amúgy jó?
- Igen, nagyon finom - ad puszit az arcomra. - Olyan ügyes vagy.
- Azért ez annyira nem nehéz, de örülök, hogy ízlik.
És hevesen ver a szívem, csakmert megdicsért.
- Akkor tehetem a muffin formákba? - kérdezi, miután a kókuszt is belekevertem, én pedig határozottan bólintok, majd a pultra felülve figyelem, ahogy Shawn megküzd a tésztával.
- Remekül csinálod - jegyzem meg neki, amire azonnal felkapja a fejét.
- Igen? Azt mondod?
- Tökéletes - biccentek ismét, amitől megcsillan a szeme.
Olyan gyorsan fejezi be a munkálatokat és teszi be a sütőbe a brownie-alapot, hogy azzal engem is meglep. Aztán a telefonomhoz lép, amin megy az élő videó és édes mosollyal magához int. Lehuppanok a pultról, aztán Shawnhoz bújva mellé lépek.
- Megígérem, srácok, hogy megmutatjuk nektek, hogy mi lett a sütiből és hamarosan hozunk nektek valami meglepetést is. Még egyszer köszönjük a rengeteg támogatást és kívánunk nagyon boldog ünnepeket mindenkinek. Szeretünk titeket - dob puszit, én pedig mosolyogva integetek.
Abban a pillanatban, hogy vége lesz az élőnek, Shawn felém fordul és mosolyogva átöleli a derekam.
- És most...ismét kettesben - hajol közelebb, s finoman megcsókol. - Mit is mondtál a tánc tudásomról?
- Azt, hogy van mit csiszolni rajta - harapok az alsó ajkamba, hogy elfojtsam a mosolyomat.
- Akkor talán kezdhetnénk most. Lehet, hogy karácsonyi ajándékként inkább tánc próbákra kellene mennünk.
- Ez nem is olyan rossz ötlet - nevetek fel, majd lábujjhegyre állok és ismét megcsókolom.