Cseresznyevirág-szirmok

14//Ismeretlenek

The self is not so weightless
Nor whole and unbroken
Remember the pact of our youth
Where you go I'm going
So jump and I'm jumping
Since there is no me without you

Itachi megvillantotta a sharinganját, mire Sakura ködös elméje elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és hirtelen eszébe jutott az egyetlen ember, akinek még hasonló vérpatakok csörgedeztek a szemében.

- Sasuke - szakadt ki belőle halkan, zihálva.

Vajon hol van most Sasuke? Miért nincs... mellette? Már megint magára hagyta?

Merre van?

Sasuke!

A mellette állók egy emberként néztek Itachira. Tehát Konan valóban nem beszélt félre teljesen, ez a különös ANBU tényleg az Uchiával volt...!

Itachit alapvetően soha nem foglalkoztatta semmi más, ami nem a kötelessége volt. Ezért edzett fiatal korában, ezért lett ő a legjobb, ezért vállalta magára a leghálátlanabb feladatot, amit csak kérhettek embertől.

Mert képes volt leghátrábbra helyezni önmagát.

Később egyetlen egy felelőssége maradt onnantól kezdve az életben, és az a testvére volt. Sasuke vált az egyetlen igazi kötelességévé.

Itachit utána nem foglalkozatta semmi más, ami nem az öccse volt. Illetve, ami nem a saját halálának napja volt - ami egyre közeledett, ahogy Sasuke idősödött és erősödött.

Ez egy egyenes út volt. Tiszta törés.

Ugyan nem örült annak, hogy Sasuke végül Orochimarunál kereste az erejét, beletörődött, hogy hagynia kell a saját útját kiépíteni, ha már a bátyjának köszönhetően felmorzsolódott az a kikövezett út, amin járnia kellett volna.

Hiszen ő pedig az Akatsukinál kereste vezeklését.

Évek óta tudta, hogy a számításai helyesek, Sasuke kiképződik Orochimaru mellett, aztán megkeresi és megöli őt, hiszen csak így volt értelme. Így volt logikus.

Itachi azért élt, hogy meghaljon. Ezért kelt fel reggelente, és csak ezért nem ölte meg magát a leggyengébb pillanataiban, amikor bizony a saját katanájának éle nagyon is csábító volt, mert tudta, hogy eljön az a nap, amikor igazságot szolgáltathat Sasukének a saját halálával - és ezt nem veheti el az öccsétől. Nem veheti el ezt is.

Azonban, most ahogy a rózsaszínhajú ANBU ködös szemébe nézett, aki az előbb az öccse nevét olyan könnyedén ejtette ki, ahogyan ő már évek óta nem volt képes, úgy érezte, a gondosan felépített terve a szeme előtt foszlott semmivé. A tervében nem szerepelt egy harmadik személy, akinek Sasukéhoz köze lett volna.

- Ki vagy te? - lépett közelebb hozzá, mire a lány felemelte a fejét, így a haja, ami eddig eltakarta az arca nagy részét, oldalra hullott.

Kisame felszisszent, meglátva a lány fiatal arcát. Egy másodperccel ezelőtt képes lett volna megfojtani azért, amit Konannal tett, de ez.. Ez egy kislány!

Aki Hidan elmondása szerint, valahogy kiszökött a kígyó barlangjából. Mégis hogyan?

És mi köze Itachi öccséhez? Egyre több kérdőjel jelent meg a fejében.

Sakura úgy érezte hiába még csak most tért magához, el fog ájulni újra, nem kapott levegőt a nehéz tekintetek súlyától. Értette, hogy feltettek neki egy kérdést, de képtelen volt rá válaszolni.

Mégis ki ő?

Egy ANBU? Inkább egy dezertőr már, mintsem hivatalos ANBU.

A tiszteletreméltó Ötödik tanítványa? Tsunade valószínűleg inkább már letagadná, hogy valaha is volt bármi köze hozzá.