Cseresznyevirág-szirmok

6//Papírlapok

Don't doubt it, don't doubt it

Victory is in my veins

I know it, I know it

And I will not negotiate

Konan úgy érezte, lassan betelik nála a pohár. Ha Tobi száján még egyetlen szó kijön, hát Isten bizony, ott helyben öli meg. Egyébként, így is ő volt az, aki a legjobban tűrte Tobi jelenlétét, de ami sok, az sok. Több mint egy teljes napja hallgatja az értelmetlen fecsegését.

Orochimaru rejtekhelyénél nem találtak semmit. Abszolút semmit. Gyanította, hogy egy jól alkalmazott genjutsuba futottak bele, de nem mert tovább menni. Konan alapvetően is egy elég konfliktuskerülő személyiség volt. Szóval úgy döntött, visszaindulnak, nincs semmi értelme körüljárni a semmit.

Nem tudta, hogy örüljön-e ennek a fejleménynek, vagy sem. Egyfelől örült, mert nem szívesen állt volna le harcolni Itachi kisöccsével, ugyanakkor... Mégis mit mondjon Yahikónak? Tobit úgysem fogja igazán számon kérni, viszont Konant... Konan úgyis megkapja majd a magáét.
A gyomorgörcse egyre erősödött, és még a feje is hasogatott a mellette sétáló Tobi halandzsájától.

Már éppen le akart keverni neki egy nyaklevest, amikor mozgást érzékelt a szeme sarkából. Tobi is észrevehette, mert egyből elhallgatott és megtorpant. Lehet csak egy állat? Felemelte a kezét, hogy intsen, mehetnek tovább, de ekkor észrevett egy elsuhanó sziluettet a fán. Aztán még egyet.

A két alak felé bökött az állával, mire Tobi utánuk iramodott. Konan a papírlapjaival tompította a lépései zaját, és csendben követte. A következő pillanatban azonban egy vöröslő sharingannal nézett farkasszemet. Egy másodperc törtrészéig azt hitte, Itachi áll előtte, de aztán egy katana hideg éle simult a torkához.

– Akatsuki...

Konan meglepetten konstatálta, hogy a sóhaj nem az Uchihától jött. Egy sokkal lágyabb, dallamosabb hangon szólt. A szemével elkezdte hát kutatni a hang tulajdonosát, de sajnos a katana némileg korlátozta a mozgását.

– A maszkod – nézett a fekete hajú fiú Konan válla felett valakire, majd komoran biccentett. – Megkeresem a másikat. Rád bízhatom?

– Igen.

Konan egy kis sértődöttséget vélt felfedezni a háta mögül jövő női hangból, illetve egy kicsit tompának tűnt. Feltételezte, akárki is ez, engedelmeskedett az Uchihának, és feltett magára valami maszkot. Nem mintha sokat számítana. Perceken belül halott lesz. A fiút lehet, hogy hagyja futni, Itachira való tekintettel.

– Lehetőleg maradj életben – vakkantotta oda a fiú a másiknak, azzal elengedte Konant és eltűnt a fák között.

– Milyen kedves – motyogta a társa, majd Konan szemébe nézett és meglepetten felkiáltott. – De szép vagy!

***

– Mit akartok kezdeni ezzel az információval? – szorította össze a fogát Kakashi.

A két fiú összenézett. Kakashi látta, hogy valamiféle néma párbeszéd folyik köztük. Sejtette, hogy baj lehet, ha Shikamaru Narutóval együtt állít be hozzá hajnalban, de hogy ekkora?

Nem érte túl nagy meglepetésként egyébként maga az információ. Az már sokkal inkább, hogy egyáltalán tudták a fiúk, sőt. Honnan tudta vajon Sakura? El sem akarta képzelni, mégis mióta cipeli magával ezt a súlyos terhet a lány.

Valamennyit persze ő is tudott.

Régen nem egyszer kellett a nyelvébe harapnia, nehogy egy gyengébb pillanatában kikotyogjon egyet s mást Sasukénak. Lehet, másképp alakultak volna a dolgok, ha a Harmadik nem tiltja meg mindenkinek, hogy beszéljenek róla.